Pikkukuvaa napsauttamalla pääset Google Booksiin.
Ladataan... The voices of Pamano river (2005)Tekijä: Jaume Cabré
Books Read in 2020 (3,788) Ladataan...
Kirjaudu LibraryThingiin nähdäksesi, pidätkö tästä kirjasta vai et. Ei tämänhetkisiä Keskustelu-viestiketjuja tästä kirjasta. Las voces del Pamano es una gran novela coral acerca de las complejas historias que se ocultan tras la gran historia en mayúscula de la Guerra Civil, cuyo eco perdura a lo largo de toda la posguerra y la Transición hasta nuestros días. Tina, una pacífica maestra, fotografía al azar una escuela de un pequeño pueblo de un valle del Pallars que está a punto de ser demolida. Tras la pizarra, se encuentra una cajita que contiene una larga carta escrita en un cuaderno escolar que jamás llegó a su destinatario. Poco a poco, Tina se irá adentrando en la memoria de esos valles e irá desvelando las piezas de una historia de maquis, falangistas y héroes anónimos envuelta en la bruma del olvido y la tergiversación, que se mezcla con los vuelcos de su propia vida. Jaume Cabré trenza con gran maestría los hilos de varias tramas que se enredan entre sí, trazando un retrato despiadado y lúcido de los entresijos de la sociedad española desde la Guerra Civil hasta nuestros días. Nagy könyv, ahogy az a nagykönyvben írva vagyon. Cabré fogja a spanyol traumatikus múlt állatorvosi lovát, a polgárháborút*, illetve az azt követő francóizmus időszakát, teletömi viszállyal, bosszúval, tragédiával, a cselekményt szétszálazza jó pár idősíkra (köztük néhány Franco halála után játszódik, csak hogy nagyobb rálátásunk legyen a dolgokra), aztán uccu neki, fakereszt. Hasonló taktika ez, mint az Én vétkem esetében, de hát kit érdekel, amíg Cabré ilyen sallangmentesen műveli, felőlem addig variálhatja ugyanazt a sémát, amíg akarja. Az, hogy sok a párhuzam az előző művel, megkönnyíti az értékelő (szerény személyem: én) dolgát, mert ami a nagyregény-írás technikai oldalát illeti, amit ott felsoroltam, itt is megállja a helyét. Nem is ismételném meg. Csak annyit fűznék hozzá, hogy megint rájöttem: félelmetes, mennyire tud ez a csávó írni. Mert az úgy van, hogy nála a dolgok valahogy tartalmazzák önnön ellentétüket is: a jó a rosszat, a bűn az erényt**. Következésképpen Cabré szereplői sosem (de legalábbis igen ritkán) egysíkúak – nem csak arról van szó, hogy a szerző képes bennünk erős érzelmeket ébreszteni irányukban, hanem olyan erős érzelmeket, amelyek egyben megdöbbentően komplexek is. Gyűlöljük a gonoszt, de kissé szánjuk is, megvetjük a manipulátort, de átérezzük a félelmeit, fájdalmait… ez pedig valami egészen összetett élvezetet okoz az olvasónak. Bravó, bravó, bravisszimó. Kevesen tudják ezt ilyen lendülettel megcsinálni. Megjegyzem: az első tíz-húsz-harminc oldalon még igazán nem voltam biztos benne, hogy szeretni fogom. Egyszerűen túl sok volt az idősíkok közötti váltás – néha akár bekezdésen belül is. De aztán megszokja az ember. Meg aztán nem öncélú bravúrkodás ez, hanem (véleményem szerint) a könyv egyik központi üzenete. Ugyanis amikor az idősíkok ennyire összekapaszkodnak, és egyik a másikba növeszt indát, akkor eltűnik a múlt és a jelen közötti különbség, a történet pedig azáltal válik élővé, hogy az örökkévalóságban játszódik, nem pedig a befejezett múltban. Mert hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a lezárt emberi szenvedés már történelem – de ez nem így van. Az ember sosem a történelemért, a történelemben szenved, hanem a saját jelenében, a saját sorsában. Bármilyen patinát is rak rá az idő, bármilyen módon hivatkozik rá az utókor és bármilyen politikai érdek próbálja pecsenyéjét ezen a szenvedésen sütögetni, az a szenvedés csak az egyéné volt. Senki el nem veheti tőle, senki nem sajátíthatja ki. Maximum Cabré teheti meg, hogy ír róla egy könyvet – így. * A spanyol polgárháború olyan lehet a spanyoloknak, mint nekünk Trianon a Tanácsköztársasággal összegyúrva. A katalán nemzeti emlékezetben meg aztán különösen benne van, hisz az ő szeparatizmusuk sok tekintetben még mindig a Francóval szembeni egykori ellenállásból táplálkozik. ** És ha a bűn meg az erény ilyen elválaszthatatlan, nem csoda, ha végül mindkettő egyként elnyeri büntetését. Novel·la brillant, amb una trama complexa que t'atrapa des del primer moment, i flueix de meravella. Descriu de meravella el món tancat del Pallars durant el franquisme: el maquis, la falange, el contraban, republicans i feixistes, els silencis, la corrupció, la venjança, l'odi contingut, els assassinats i la "neteja" per raons polítiques... Però també l' especulació i l'obertura econòmica, durant el tardo-franquisme. També hi ha un retrat de les diferents facetes de l'església: des d'un mossèn intel·lectual desconnectat del món, fins al Papa de Roma, passant pels bisbes i capellans que van col·laborar amb el règim franquista, per l 'Opus Dei i Monseñor Escribá de Balaguer, o un jove monjo de Montserrat en l'actualitat. Molts personatges i relacions complexes entre ells defineixen una trama és densa complexa, que es va desgranant amb molts talls cronològics, endavant i endarrera en el temps. El lector va descobrint la trama com un puzzle, que poc a poc es va completant, del que sovint se sap el desenllaç però no els detalls del nus. Els personatges principals naveguen entre allò que es diu, la veritat socialment reconeguda, i la realitat profunda dels seu pensament i les seves emocions. Es debaten entre la veritat íntima i la mentida social, entre l' honestedat i el coratge, front a l'aparença i els interessos personals. En definitiva, un retrat d'una època definida pel domini dels guanyadors d'una guerra que ostenten el poder i s'enriqueixen en base a mentides, coaccions, venjances i abusos, front als perdedors que es debaten entre la mort, el silenci, la clandestinitat i la lluita per uns ideals. Enmig, hi naveguen personatges indecisos, a mig camí entre la covardia i l'heroïsme. ei arvosteluja | lisää arvostelu
PalkinnotNotable Lists
La Tina, una pacífica mestra i fotògrafa que treballa en una escola de Sort, fa unes fotografies d'un vell edifici escolar del poble de Torena que és a punt de ser enderrocat. Un simple gest. Clic. I ja està. El lector anirà descobrint pàgina a pàgina, les conseqüències d'aquest fet aparentment banal.Els anys quaranta, el maquis, la misèria moral del franquisme, les covardies personals i col·lectives, les heroïcitats més impensables que es van esdevenir al Pirineus pallaresos d'ençà que les tropes franquistes van arrasar amb inusitada ferocitat aquella zona durant la guerra civil i els esforços per oblidar, tergiversar o recordar obstinadament els fets, desemboquen a començaments del segle vint-i-u i interpel·len els personatges que, al cap de tant de temps, es decideixen a tibar la manta de la Història. Kirjastojen kuvailuja ei löytynyt. |
Current Discussions-Suosituimmat kansikuvat
Google Books — Ladataan... LajityypitMelvil Decimal System (DDC)860Literature Spanish and Portuguese Spanish literatureKongressin kirjaston luokitusArvio (tähdet)Keskiarvo:
Oletko sinä tämä henkilö? |