Hansted, az idealista káplán nagy célokat nevel magában, de a vidéki Dánia megreformálása túl nagy falat neki, és elbukik. Pontoppidan ezt a (nem egyedülálló) történetet nagy drámai jelenetek nélkül, szép tájleírásokkal és komótosan meséli el, úgyhogy nekem igazából egyszer sem jutott eszembe, hogy megrángassam a főszereplőt a grabancánál fogva, és az arcába ordítsak: Mi van már veled? Nézz már a hátad mögé! , inkább csak sztoikus nyugalommal néztem, ahogy módszeresen egyre mélyebb gödörbe ássa bele magát. Szóval nem egy road movie. Másrészt azért sem érzek bűntudatot, hogy így ellőttem a végkifejletet, mert csak az nem érzi meg az események ívét már az első oldalon, aki nem akarja. Maga Pontoppidan is bőven spoilerez: hogy mást ne mondjak, már a szereplők arcába is bele van kódolva, hogy jók-e avagy nem jók. Ha valakinek tarjagos arca van, vagy sunyi tekintete (ami első blikkre látszik), akkor keresztbe tesz Hanstednek, de ha harmóniát sugároz, akkor támogatója lesz. Szóval ilyen egyszerűen mennek a dolgok.

Aztán van ez az előszó. Bóka László olyan költői hevülettel csókdossa benne a szocialista rendszer valagát, hogy az önmagában tiszteletre méltó. És még azt is leszögezi, hogy Hansted azért bukik el, mert a parasztságot nem lehet kívülről megváltoztatni – szóval ez az egész eleve el van rendelve. Szerintem meg ez egy akkora kamu, hogy még. Hansted azért bukik el, mert ő személyesen olyan, amilyen. Egy lelkes fazon, aki borzasztó nagy szeretettel fordul a dán vidék felé parasztostul, tehenestül, fjordostul meg rozstáblástul*, de igazából sem lelkiereje, sem elemzőkészsége nincs ahhoz, hogy megbirkózzon a saját ideáival. Mondhatni, félember: csupa tiszta szándék, semmi alapozás. Pontoppidan kritikája ezt a típust célozza meg, nagyon okosan, nagyon kimunkáltan – bár nem a legizgalmasabban, ami azt illeti.

* Érdekes, hogy a kor embere, amikor imádatával illette a természetet, általában alig tett különbséget a vadregényes táj és a megművelt mezőgazdasági kultúrák között. Sőt, amikor himnuszt énekelt hozzá, többnyire gyümölcsösök, gabonatáblák és parasztkonform állatok (pl: pacsirta, de semmiképpen sem farkas) dicséretét zengte. ( )