Tim O'Reilly

Szemléletformáló könyv. Majdnem abba is hagytam a 100. oldalon.

No most rólam tudni kell (illetve nem kell, de azért elmondom), hogy ugye a humántudományokban vagyok valahogy otthon. A reáltudományokat mérsékelten tudom felfogni, de azért alapvetően érdekelnek. Viszont van két dolog, amitől tényleg lekapcsol az agyam: az üzlet meg az informatika. És hát ez a könyv az első 160 oldalban nem más, mint kéjelgés nyílt és zárt forráskódú szoftverekben meg start up üzleti modellekben. Egy merő szenvedés volt olvasni. De el kellett fogadnom, hogy O’Reilly a jövőről akar térképet készíteni, és ha valami egészen bizonyosan lesz a jövőben, az üzlet és informatika. Ha akarjuk, ha nem. Mert hát én is szívesen nézegetek olyan mémeket, amelyek a közösségi oldalakba belepistult fogyasztói társadalmon élcelődnek, de ébresztő! Ezeket is mind a facebookon találom meg!

Aztán egyharmadnyi alapozás után a szerző rátér a lényegre, és elkezdi összekötni az addig elmondottakat nagyívű ideájával: azzal, hogy miképp alakulhat át, vagy alakuljon át a kormányzat, a gazdaság és az oktatás, hogyan kéne reflektáljon a megváltozott körülményekre, és mit kénytelen vagy ajánlatos átvenni az olyan új szemléletet meghonosító multiktól, mint az Amazon, a Facebook, a Google vagy az Uber*. Nem pusztán arról van szó, hogy az algoritmusoknak és az internetnek nagyobb szerepet szán, hanem egy újfajta gondolkodásmódot is kívánatosnak tart: olyan, platformalapú „hibrid ember-gép intelligenciának” látja (szeretné látni) a jövőt, ahol az internet végtelen információt szív magába, és gondoskodik arról, hogy a különböző igények a felületen mint semleges piactéren találkozzanak, és kielégítsék egymást. Ez ugye alapvetően eltér a jelenlegi kormányzati gyakorlatoktól, ahol az állam mindent irányítás alatt akar tartani, korlátozott számú szolgáltatást nyújt, a nép meg, ha eszi, ha nem, nem kap mást – inkább egy végtelenül decentralizált mátrixra emlékeztet, amiben a kormány egyetlen feladata összehozni azokat, akik meg tudják oldani egymás nyűgét-baját. Természetesen ez egy végtelenül nyitott rendszer, ami az információ szabad voltán alapul, mert O’Reilly meggyőzően bizonyítja, hogy a szabadon felhasználható információ az, ami garantálja az innovációt, és ezáltal azt is, hogy a felmerülő problémákra gyors és hatásos válaszok szülessenek. (Arról nem is beszélve, hogy a demokrácia alighanem az információ szabadságával kezdődik, az ember szabadsága – ami amúgy is egy elég komplex és definiálhatatlan fogalom – csak ezután következik, ebből eredeztethető.)

Ebből talán úgy tűnik, a szerző optimista, de ez nem így van: egyszerűen O’Reilly nem a technikai fejlődésben találja meg a mumust, ami elpusztítja a világot, hanem magában a rövid távú gondolkodásban. A gyors haszonszerzés vágya ugyanis olyan algoritmusokat teremt, amelyek tényszerűen katasztrófába sodorhatják az emberiséget, ugyanakkor a valós problémák megoldására kialakított számítástechnikai innovációk alkalmasint megmenthetnek minket – és igazából csak az emberen múlik, hogy melyiket választja. Mondjuk a helyzet nem rózsás, főleg mert a szerző úgy látja, már van egy legyőzhetetlen, átláthatatlan, az emberen túlnövő rendszer, ami rabszolgaságba dönthet minket, de ez nem valamiféle Mesterséges Intelligencia vagy Soros György rokonainak és üzletfeleinek reptilián közössége, hanem maga a piac. És ha ezt a piacot uralmuk alá hajtják az olyan szoftverek, amelyek a részvényesek kielégítésére vannak pozicionálva, a munkaerőt pedig kiküszöbölendő költségként kezelik (meglehet, ez már meg is történt), akkor ez szakadékot robbant a leggazdagabb 0.001% és a többiek közé, ez pedig előbb-utóbb társadalmi összeomláshoz vezet. Paradox módon ez ügyben O’Reilly Trump megválasztását reménykeltőnek tartja, no nem azért, mert lát valamit titkos tudást felcsillanni eme úriember tekintetében, hanem mert Trump sikere azt is jelenti (sok egyéb mellett), hogy a hagyományos politizálás nem tartható, és ha egyszer valaki lerombolta ezeket a falakat, akkor utána könnyebb akár ellentétes irányú radikális döntéseket is hozni. Hm, hát legyen igaza. Az biztos, hogy radikális szemléletváltás nélkül megyünk mind a lecsóba. Már hogy ezt mondja O’Reilly. És bizony meggyőzően mondja.

Adtam volna rá öt csillagot is, mert revelációim támadtak a könyv nyomán, és ezek feledtették velem az első 160 oldalt. Csak hát picit idegesített, hogy a szerző az Amazon, illetve a Facebook vezetőit mindközönségesen Jeffnek meg Marknak szólítja. Tanács azoknak, akik hiteles és elfogadható módon akarnak jövőmegmentő tervekről írni: ne tegezzétek a milliárdosokat.

Amúgy meg azt hiszem, én még radikálisabb vagyok O’Reillynál is. Ugyanis a komplett magyar politikai elitet most rögtön lecserélném egy algoritmusra. Rosszabb egyszerűen az nem lehet. Így belegondolva még egy sima üres Excell-táblázatra is. Egy aknakereső játékra. Mire nem?

* Fontos hozzáfűzni mindehhez, hogy O’Reilly a fenn említett cégeket nem etikai oldalról vizsgálja, hanem színtisztán az üzleti modelljüket tartja megfontolandónak. Nem hallgatja ugyan el erkölcsi vétségeiket, de azért lássuk be, a morális hiátusok (vagy nevezzük genyaságnak) nem a start up cégek privilégiumai, a Tesco, a General Electric vagy a Mercedes ugyanúgy hajlamos áthágni a szabályokat a haszon reményében.… (lisätietoja)

يتناول هذا الكتاب تطورين تقنيين على وجه الخصوص هما المنصات البرمجية والخوارزميات، وكيف أصبحا اللبنة الأساسية لجميع التقنيات الجديدة تقريباً. فيحكي قصتها باختصار من البدايات المتواضعة إلى التأثير العالمي، آلية عملها، تطبيقاتها، وكيفية التعامل مع أي مشاكل قد تنشأ - أو سبق أن نشأت - بسببها.

إن الكتب البرمجية الصادرة عن دار النشر التي تملكها شركة المؤلف معروفة جيداً في الوسط الهندسي، وكان لي منها فائدة كبيرة خلال دراستي الجامعية، وربما لهذا أساساً اندفعت لقراءة الكتاب.
بشكل عام يمكنني القول أنها قراءة مفيدة بلا شك، ولكن غير مشبعة.… (lisätietoja)