Tárlatvezetés egy képzeletbeli múzeumban. Kávéházak, erdők, szigetek, emberek és regények a tárlókban, fragmentumok egy földrajzi régióból: onnan, ahol a Földközi-tenger és Közép-Európa találkozik. Kalauzunk nem siet, és nem tolakodó – nem kézen fog, legfeljebb néha, nyomatékosítandó szavait, megérinti könyökünket. Nem érezteti, hogy megsértődne, ha egyszer csak faképnél hagynánk, és nem várja el, hogy mindent megjegyezzünk – neki elegendő, ha csak hagyjuk magunkat elzsongulni. Finom, udvarias, nagy tudású ember. Kissé melankolikus, ami nem csoda, hisz a múzeum felszámolásra vár, és ki tudja, a benne látható tárgyak, helyek, emberek megmaradnak-e az utókornak. Mégsem érzem boldogtalannak – talán mert aki ennyi mindent tart megemlítésre érdemesnek, akit ennyire érdekel saját kisvilága, az nem is lehet boldogtalan. Meg aztán ha a múzeum meg is szűnik, a tárlatvezetés ott marad az emberben – alighanem ez az értelme. Így lesz a múzeum örökéletű.

A pici pedig szép. Mert végtelen. ( )

TBB-1

Premio Strega 1997

Di Magris mi piace il ritmo lucido e curioso del viaggiatore "pensante". Tante citazioni, luoghi e riflessioni che conducono sempre alla centralità dell'uomo, delle sue scelte che modificano la storia e delle sue domande che rimandano alle leggi etiche della filosofia classica.

con la premessa che questo libro mi ha "costretto" ad andare in caccia di altri testi dello stesso autore(senza lo stesso effetto ,per mia sfortuna),devo dire che questo libro per me e' stato una scommessa;ho avuto ,al tempo della lettura,grandi difficolta' sulle prime pagine...il ritmo mi creava difficolta'....poi ho capito. in piu' di un modo ,geniale,e mi ha fatto pure venire voglia di fare un salto nei luoghi al centro delle vicende. inoltre,senza citarsi addosso(a differenze di altri dello stesso autore). ( )