Tras perder a su mujer y sus hijos en un accidente de avión, David Zimmer, escritor y profesor en Vermont, se vuelca durante meses en escribir un libro sobre la única persona que consiguió devolverle la sonrisa, el actor de cine mudo Hector Mann, desaparecido décadas atrás. Una vez publicado el libro, Zimmer recibe la carta inesperada de una mujer que asegura ser la esposa del actor y que le comunica no sólo que Mann sigue vivo, sino que le gustaría encontrarse con él en un rancho de Nuevo México donde, alejado de todo, se ha dedicado a filmar una serie de películas que nadie ha visto y que serán destruidas tras su muerte.

Ez a könyv végtére is arról szól, miképp lehet túlélni azt, amit nem lehet túlélni. Mert az ember, úgy fest, időnként hajlamos túlélni, még ha nincs is sok kedve hozzá. Belekapaszkodik valami marginális, piszlicsáré ügybe, mondjuk egy rég elfeledett egykori némafilmszínész rejtélyes eltűnésébe, és miközben ezzel foglalatoskodik, csodálatos módon a felszínen tartja magát. Ha pedig az anyaggyűjtés során valami különöset, valami váratlant talál, az szintúgy kész nyereség, hisz addig sem a whiskyt tolja Xanax-szal. Ez egy pszeudokrimi tehát - egy nyomozás leírása, amiben nem a kinyomozandó dolog a kérdés, hanem hogy maga a nyomozás milyen hatással lesz a nyomozóra, ebben a konkrét esetben: meg tudja-e váltani önmagát általa. És hogy meg tudja-e? Azt nem mondom meg. De nem Austeren múlik, az biztos. Auster, mint mindig, piszok jó. ( )

[Please scroll down for English]

Na, azt hiszem, nagyjából sikerült végre feldolgoznom a traumát. Egy Auster-könyv, aminek egy része rendben van, a Hector-szál, de a keret, az valami borzalom. A nagyon idézhető idézetektől kezdve (már-már coelhós) a végtelenül olcsó húzásokig. Volt egy pont, ahol hangosan felkiáltottam, miszerint "what the actual fuck?!" (angolul olvastam) amikor a csaj bemászik az ágyába. Azt nem tudom, minden szülő rémálma-e a gyerekekkel és vele együtt zuhanó repülő, nekem már a repertoárom része volt, köszi, igen, pont így képzeltem, továbbra sem ülök velük repülőre. És más sem, ha addig élek is.

Ha ezt olvastam volna először Austertől, biztosan nem leszek rajongó. Szerencsére csak most került sorra, talán nem véletlenül maradt ki eddig. Amennyire emlékszem, Hector sztorija lehetne akár rendes Auster-regény is. Csak az a tetű keret, az húzza le. Lehet, olyan akar lenni, mint valami vacak film, minden klisével? Kétségbeesetten keresem a magyarázatot. Nem mintha Hector szimpatikusabb figura lenne. A halogató, döntésképtelen férfi, aki mindkét nőt tönkreteszi. És a saját magára kirótt vezeklésben aztán még egyet. Aztán további önbüntetéseket szab ki. Mert attól aztán helyrejön minden. Ja, nem, meg néhány életet tönkretesz. Way to go, Hector! Persze nem is kell annak lennie, hogy jó legyen a regény, csak baromira bosszant az ilyen.

Bírtam viszont a felismert utalásokat: Travels in the Scriptorium - ez egy másik Auster-könyv (2006), illetve The Inner Life of Martin Frost, ami az ő filmje (írta és rendezte is), 2007-ből. Csak a trailert tudtam megnézni, de az alapján ugyanaz a sztori, mint ebben a 2002-es regényben, csak nincs benne a „vakmerő húzás” meztelenség, vannak további szereplők és kétszer olyan hosszú.

Akkor most már megnézhetem, mit írtak a többiek erről. És akinek az első Austere volt, adjatok neki még egy esélyt, ez nem ő!

------------------------------------------------

So, I guess I finally managed to cope with the trauma caused by this reading experience. I'm a devoted fan of Auster and this book made me really angry. First, there were the very quotable quotes. Almost coelho-esque. Then that absolutely cheap twist where I said 'what the actual fuck?!' out loud when Alma got into his bed. Right to the my worst nightmare spelled out, thank you. Does every parent have this one?

Were this my first read by Auster, I wouldn't be a fan. Hector's story could be a proper Auster novel but the rest is just awful. Is it supposed to work like a cheap movie with all the clichés? I am desperate to find a proper explanation. Not to say that Hector was a more likeable character the man unable to make a decision until he ruins both women's lives. Then takes on a punishment he thinks he deserves and ruins one more woman. More self-punishing follows and guess what: it doesn't make everything right again. Instead, more lives ruined. Way to go, Hector! The protagonist doesn't have to be likeable of course, it could still be a great novel. But it isn't. (And I'm really pissed off by this kind of behaviour but that's just a sidenote.)

I thoroughly enjoyed recognizing the hints to other works: Travels in the Scriptorium (a later, 2006 novel by Auster) and The Inner Life of Martin Frost, a 2007 movie written and directed by him. I could only get my hands on the trailer but it seems to be same movie: no nudity, more characters and twice the length but the exact same scenes as described in this 2002 novel.

And now I'll go and check what all the others wrote about this book, it was a group reading way back in October. For those meeting Auster for the first time in this one, please, give him another chance, this is not what he's like! ( )

Professor Zimmer ist am Boden, da er seine Frau und Kinder bei einem Flugzeugabsturz verloren hat. Einzig die Arbeit an einem Buch über den seit 60 Jahren verschwundenen Stummfilmstar Hector Mann riss ihn aus seiner Trauer. Da meldet sich wiederum Jahre spätr Hector Manns angebliche Witwe bei ihm.

Es ist kaum zu glauben, wie interessant ein Buch ist, das über weite Teile aus der Beschreibung von Filmen besteht. Mir hat es sehr gut gefallen. ( )

After his wife and two children die in a plane crash, Vermont professor Dave Zimmer passes several months in a daze of grief. Then one day, something he sees on TV makes him laugh for the first time since the tragedy. He had caught a glimpse of an excerpt from a silent film starring the actor Hector Mann, who he later learned had vanished at the height of his career and was never heard from again. Zimmer becomes fascinated, perhaps obsessed, with Hector Mann, and begins a quest to view and study all of Mann's existing films. Ultimately, Zimmer writes a book on Mann's films, but the mystery of Mann's disappearance remained unsolved.

Then, shortly after his book on Hector Mann is published, Zimmer received a letter purportedly from Mann's wife saying Hector would like to meet with him. Zimmer initially discounts this as a hoax, but developments proceed to show him otherwise.

This like most of the books by Auster I've read was eminently readable, and I'm always amazed at the inventiveness and creativity of his plots and the absolute reality of his characters. This was a most satisfying read, and I will continue to read the several Auster books I have remaining unread on my shelf, as well as any new ones I come across. Recommended.

4 stars ( )