Merész marketingfogás a kiadó részéről, hogy már az előszó második mondatában megvallják, hogy ők bizony (fordítóstul-lektorostul) nehezen boldogultak a szöveggel… de hát legalább őszinték. Mondjuk állításuk, miszerint ez a nehézkesség a „könyv erényeit tükrözi”, szerintem nettó marhaság – egy szöveg lehet nehézkes és fontos (és akár jó) egyszerre, de hogy a nehézkesség erény volna, pláne tudományos írásokban, hát ezt a leghatározottabban tagadom.

De ezzel az írással amúgy sem az a baj, hogy nehézkes – hanem hogy tankönyvi példája az érvelési hibáknak. Kezdjük azzal, hogy már eleve nem is tesz kísérletet arra, hogy definiálja, mit ért globalizáció alatt (pedig hát ez a könyv címe, úgyhogy nem ártana), ami egyfelől részben megmagyarázza, miért is nehézkes ez a szöveg, másfelől meg van egy praktikus hozadéka a szerző szemszögéből: így ugyanis Bauman szükség szerint azonosíthatja a globalizációt bármivel, csak hogy a világegyetem összes nyűgjét rá tudja verni – a fogyasztói társadalommal, a kapitalizmussal, sőt akár az imperializmussal is. Igaz ugyan, hogy ezek különböző fogalmak, de hála a fenn említett nehézkességnek, ezt az olvasó remélhetőleg nem szúrja ki. (Mire nem jó a nehézkesség, ugye?) Már a könyv alapállításában is tetten érhető ez az elem, miszerint a globalizáció a társadalmat egy globalizált és egy lokalizált részre szakítja, ahol a globalizáltak élvezik a rendszer rugalmasságát, a lokalizáltak pedig rabszolgaságban élnek. No most ez egy érdekes felvetés, és találó kritika, ha a szabadpiaci kapitalizmust célozzuk, de hogy a globalizáció bűne lenne… hát azt indokolni kéne. Merthogy szerintem az is megfontolandó állítás, hogy mindez a globalizáció nem-teljességének következménye, esetleg a globalizációtól független jelenség… szóval számos dolog mellett lehetne érvelni, és az, hogy Bauman a priori elfogadja a neki tetszőt, jelzi, hogy ő valójában nem sportszerűen gondolkodik: már előre tudja, milyen végkimenetet kíván alátámasztani, és ahhoz válogatja ki önkényesen a kiindulási pontokat.

Szóval ilyen könyv ez: a globalizáció lehetséges pozitív okait figyelmen kívül hagyja, a negatívakat eszébe sem jut felülvizsgálni, ellenben általánosítja őket, a metaforát és az analógiát közvetlen bizonyítékként tálalja, a különböző gazdasági-társadalmi jelenségeket pedig összemossa, így lesz a globalizáció bűne egyszerre a fogyasztó fogyasztásra kényszerítése*, és az, hogy kizárja a fogyasztásból a fogyasztók egy részét. És ennek a tetejébe – engem talán ez idegesített a legjobban – határozottan az volt az érzésem, hogy a globalizációnak, mint folyamatnak szándékot tulajdonít, vagyis olyan „lényként” ábrázolja, aki sanda céllal kúszik előre valami szörnyű cél felé… hát egy fityfenét. A folyamatok nem élőlények, úgyhogy ne is kezeljük őket úgy. Ez a legrosszabb összeesküvés-elméleti portálok no és persze a kormányszóvivők világa, jó lenne, ha a szociológusok nem követnék őket ide.

Kihagytam még valamit, ami idegesített a műben? Nem is tudom, biztos. Na mindegy. Én nem állítom, hogy érték nélküli e könyv – elfogadom, hogy vannak érdekes felvetései, sőt olyanok is, amelyekkel dolgozni kell, ha a globalizáció árnyékos oldalaira is be akarjuk vinni a fényt. Ám így, ebben a formában ez egy tisztességtelen iromány: csak azt győzi meg, aki eleve egyetért vele, de őt viszont megerősíti a hitében – és ez egy tudományos munka esetében talán a lehető legrosszabb opció. Nem mondom, hogy ne olvassátok, de ha olvassátok, nagyon óvatosan.

* Igen, itt még van egy, a konzervatív és újmarxista gondolkodókra oly jellemző típushiba: hogy nem próbál meg különbséget tenni aközött, hogy a fogyasztói társadalom fogyasztásra kényszerít, vagy pedig a fogyasztó választja a fogyasztást. (Kényszerített például engem a világháló, hogy tavaly nyáron vegyek két pár Converse-cipőt, brutálisan olcsón? Hát szerintem nem.) Ez a fajta összemosás a szépirodalmi alkotásoknak jól áll (komolyan!), de jó lenne, ha a tudományos igénnyel írt munkák nem alkalmaznák. Határozottan az ilyenkor az érzésem, hogy a szerzők azért nevezik kényszerítésnek ezt az egészet, mert a múltkor ők is megvették azt a két Converse-t, és emiatt rohadtul bűntudatuk van. ( )