Pikkukuvaa napsauttamalla pääset Google Booksiin.
|
Ladataan... Herscht 07769Tekijä: Laszlo Krasznahorkai
   - Ei tämänhetkisiä Keskustelu-viestiketjuja tästä kirjasta.  Kuszma | Jul 2, 2022 |  ei arvosteluja | lisää arvostelu
Handlingen i Herscht 07769 utspiller seg i en tysk småby som hadde vært glemt hvis det ikke var for at bortgjemtheten og trøstesløsheten hadde lokket til seg en masse nynazister. Innbyggerne i byen møter snauskallene med frykt og irritasjon. Det er bare én mann som mener han har venner på begge sider, nemlig Florian Herscht. Florian er en muskelbunt som er redd for mye, blant annet tatoveringer, og som tror jorda snart vil gå under. For å stoppe katastrofen skriver han brev til Angela Merkel, men han får ikke svar, og i stedet trøster han seg med å høre på Bach. Én dag dukker det en ulveflokk opp i utkanten av byen, samtidig som det skjer noe helt uforklarlig. Er det apokalypsen som nærmer seg? De som har lest Krasznahorkai, vet at han skriver enormt lange setninger som har en evne til å oppta i seg alt mellom himmel og jord, at romanene hans har en helt spesiell dommedags- og undergangsstemning, iblandet masse morbid humor - og at det store temaet er eksistensen selv, sånn den arter seg i Europa. Det nye er at katastrofen som Krasznahorkais romaner lenge har brakt bud om, akkurat nå føles helt reell, les krig i Ukraina og undersjøiske bombeangrep på gassrørledninger i nabolaget vårt. Herscht 07769 følger opp Baron Wenckheim vender hjem, som kom ut på norsk i 2021. Kirjastojen kuvailuja ei löytynyt. |
Current Discussions-Suosituimmat kansikuvat
 Google Books — Ladataan...Arvio (tähdet)Keskiarvo: (2.75)
Oletko sinä tämä henkilö? |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
1
1. Igen, a hír igaz: ez a könyv egyetlen, bő négyszáz oldalon keresztül kacskaringózó mondat.
2. Amiben bizonyos Florian Herscht leveleket ír Angela Merkelnek. Aki nem válaszol. (Bár szigorúan véve nem tény, de én ki merem jelenteni: el sem olvassa ezeket a leveleket. Talán most, hogy nyugalomba vonul, több ideje lesz ilyesmikre is.)
3. Florian Herschtnek van egy főnöke, akit az egyszerűség kedvéért Bossznak hívnak. Ő egy náci. De szereti Bachot.
4. Azt viszont nem szereti, hogy valaki Bach-emlékhelyekre farkasfejeket graffitiz fel.
5. Amúgy meg minden megromolni, elrothadni látszik. Az apokalipszis lovasai köröttünk keringenek, csontos gebéik a fülünkbe fújtatnak. Csak azért nem rontanak ránk, mert még az apokalipszishez sem vagyunk elég jók.
(Aki ismeri Krasznahorkait, azt az 1. és az 5. pont talán nem annyira lepi meg.)
Motoszkált bennem, hogy én ezt a Krasznahorkait már olvastam. Ez a Florian is... mintha Az ellenállás melankóliájá-nak Valuskájának felmelegített verziója lenne, csak keresztezték szegényt Lennie-vel az Egerek és emberek-ből*. (És ami ott Eszter úr, az itt Herr Köhler.) A türinghiai vidék is ismerős, a Sátántangó leharcolt tájait vélem felfedezni benne, csak épp Kelet-Németországra installálva. Szóval: láttunk már ilyet.
És mégis. Jó. Mindig meglepődöm (mert mélyen antielitista olvasónak tartom magam), hogy Krasznahorkait élvezni lehet. Pedig de. Egyszerűen jó olvasni, felfeküdni ezekre a mondatokra (illetve erre az egy mondatra), és hagyni, hogy sodródjunk – a nyílt vízre ki. Velejéig cselekményes könyv ez, van húzása. Voltaképpen bátor dolognak tartom azt is, hogy az író, leereszkedvén a Parnasszusról közibénk, az akciófilmek kliséihez nyúl a kötet második felében. Végtére is mivel ábrázolná jobban egy elitista író a romlást, mint akciófilmes klisékkel? Szóval én élveztem, lelkem rajta.
És van benne egy nagy pesszimista szállóige is: „A remény hiba.” Ha Kurt Cobain élne, biztos lefoglalná albumcímnek.
* Florian "átváltozása" a kötet második felére (ami ebből a hosszú mondatból tulajdonképpen két élesen elváló történetet kreál, és egyben elszakítja Florian figuráját Valuskáétól) bizonyos tekintetben a pesszimizmus maga: hogy a jámborság nem éli túl a változást. (