Brandon Hackett (Markovics Botond) korábbi regényeihez képest klasszikusabb sci-fi-t kapunk, nincsenek idegen fajok, nincsen misztikum, a XXIV. században járunk, az emberiség a Naprendszerben szétszóródva él, egy olyan pillanatban kapcsolódunk be, amikor egyszerre több sorsfordító esemény történik. Egyrészt kiderül, hogy az elmúlt évszázadok egyik legfontosabb eseménye hazugságra épül (spoilerek nélkül nehéz erről többet írni), másrészt megjelennek az újhumánok, lehetőség lesz az emberek tudatának digitalizálására, akik bármikor új testet tudnak nyomtatni maguknak (ez is kicsit spoiler, de a könyv címe is elárulja ezt valamennyire).

A tudat digitalizálása nem túl új ötlet, de szerintem elég jól körbejárja a szerző a témát. Vajon hogy viselkednénk, ha lehetőségünk lenne mindig új testeket nyomtatni? Vajon a valódi testünket nyomtatnánk? Annak egy feljavított változatát? Teljesen új testeket? Férfit nőt vegyesen? Vannak nagyon jó ötletek (Pezsgés, húsvágy) a könyvben, és persze ugyanaz a probléma jelentkezik itt is, mint a hasonló regényekben, ha ennyire könnyű testet cserélni, akkor semmi súlya nincs a halálnak.

Az újhumánok megjelenése felforgatja a világot, mivel a könyv főhőse egy ügyésznő, eleinte az volt az érzésem, hogy az ő polgárjogi harcukat mutatja be a könyv, de aztán ez a szál inkább káoszba/űroperettbe fulladt. Nem mondom, hogy ez nem életszerű, ez egy óriási változás, de nekem egy idő után túl kaotikusnak tűnt az egész.

Markovics Botond szerintem jelenleg az egyik legjobb magyar sci-fi író, a kisebb hibák ellenére is jó a könyv, pörgős történet, érdekes karakterek. ( )