The author is so biased that from the middle of the book until the end I’ve started to question if any of the things that I didn’t have previous knowledge about were true. From blaming the communist party of the soviet union for the rise of Hitler to power, because it didn’t joined forces with the socialist party, to justifying Pinochet’s bloody dictatorship while complaining about the soviet union totalitarianism. If you’re actually looking for a book about the history of communism, this is not it. This is a collection of cherry-picked facts, 80% of them focused on Stalin. Got 2 stars instead of 1 because some of these facts were interesting (although I may still doubt that all of them are true). ( )

Pipes bátran vág bele: azzal kezdi, hogy ő most a kommunizmus nekrológját írja meg. Azzal amúgy én is teljesen egyetértek, hogy ez az ideológia a maga tiszta marxista-leninista formájában a benne rejlő feloldhatatlan ellentmondások miatt nem fog újra feltámadni, de a pezsgőbontás mégsem időszerű, hisz az eszme egyes elemei azért tovább élnek a populizmusban. És itt nem csak bizonyos gyakorlati módszerekre gondolok, mint az államosító törekvések, vagy az állam és a magánszféra közti különbség elmosása, hanem elméleti motívumokra is: például arra a marxi maximára, hogy a polgári jogok holmi kártékony izék, amit a tőke csak azért talált ki, hogy segítségükkel jobban az anyagi dolgok rabláncára fűzze szegény fogyasztót*. Szóval mielőtt elkezdjük lapátolni a földet a sírgödörbe, nézzük azért meg, nem szökött-e meg a halott.

Ettől függetlenül ez egy nagyon jó kis áttekintő munka – csak ahogy az az áttekintő munkáknál lenni szokott, ugyanaz az előnye, mint a hátránya: hogy rövid. Ebből fakad, hogy Pipes időnként kénytelen csak egy szempontot megragadni, és abból gombolyodni előre – a másik szempont így rejtve marad, ami apróbb csúsztatásokhoz vezet**. Ez azonban bőven megbocsátható, és biztos kevésbé zavart volna, ha ezt a könyvet nem Pipes másik, ennél jóval támadhatatlanabb (mert részletesebb) műve után olvasom. Mert különben meg közérthető és összeszedett írás ez, ami jól elegyíti a tényközlést az írói következtetésekkel – akár azt is megkockáztatnám, hogy ha egy könyvet olvastok a kommunizmusról, akkor ez legyen az. De azért (ha lehet) olvassatok több könyvet a kommunizmusról***.


* Hadd ne nevesítsem, mely kormányközeli megmondóemberek szájából hallottam ezt, vagy ehhez hasonló okfejtést. Abszurd módon az egyikük pont egy olyan intézmény vezetője, amit a kommunizmus áldozatainak emlékére hoztak létre.
** Csak egy példa. Amikor Pipes a kereszténység és a kommunizmus szellemi távolságát akarja alátámasztani, Szolovjov amúgy nagyon szellemes bon mot-ját idézi, miszerint Jézus arra ösztönzött, mondjunk le a javainkról, a kommunizmus meg el akarja venni a javakat, hogy újra szétossza. Viszont szerintem ez nem a két eszme pénzhez való hozzáállásáról árul el sokat, hanem arról, hogyan gondolkodnak a kényszerről. Ilyen értelemben pedig nem annyira elméleti, mint inkább gyakorlati különbségre mutat rá. És hát amellett különösebben nem kell érvelnem, hogy kényszer-téren Jézus és az inkvizíció között is elég nagy szakadék tátongott.
*** Mondjuk még A tőké-t. Na jó, csak vicceltem. ( )

Disappointing after his 'Russia Under the Old Regime', which is a model of deeply-informed objective analysis. No sane person could defend the record of communist regimes in practise, or suggest that there has been any indication at all in actuality that the communist ideal could ever be realisable. But the author's own prejudices unmistakably and increasingly emerge, resulting in an unevenness of description and analysis that somewhat undermine the book's authoritativeness as a concise guide to the most important ideological/social/political movement of our time. Nevertheless the author's analysis of the contradictions inherent to communist regimes is clear and straightforward, and his discussion of Lenin and Leninism leaves anyone pretending that everything was fine until Stalin took over with nowhere to hide. ( )

Very easy to read. A great critique of communism from a conservative, even Christian in some parts, point of view. ( )

A short overview of the history of communism around the world, though dealing mainly with the USSR. Straightforward, passably well written, deals with as much of communist history as you can expect within 170 pages, but without any explanation or characterisation you would feel obliged to underline, or even read twice. ( )