Inspirado en el pirata Henry Morgan

I was really enjoying some of his later works so much, I thought I would start at the beginning. I am glad he did not continue trying to write this type of novel…. Hey, it was his first. ( )

Nem vagyok oda a kalózokért. Hallottam olyan értelmezést, hogy ezek a pacákok a szabadság faragatlan zászlóvivői, sótól cserzett arcuk a láthatárt kémleli: ostorai ők az urbánus kötöttségeknek, no meg az eltunyult merkantilista szemléletnek. Nekem viszont csak a pocsék szájhigiénia jut róluk eszembe, no meg az, hogy tutira felgyújtanák a könyvesboltomat. Viszont megértem, miért választotta őket Steinbeck első regényének témájául. Írónk ugyanis akkoriban egy behavazott tanyát őrzött tök egyedül fél éven át, nyilván jól esett neki pihenésképp a trópusokra képzelni magát, ahogy újvilági spanyol városok üszkös romjai között bóklászik. Sajnos az is látszik, hogy az ominózus tanyán csak egy Stevenson-összes és pár kalózos ponyva állt rendelkezésére, nagyjából ez az a két forrás ugyanis, ami nyomott hagyott a szövegen. Amit írt, az mindazonáltal Stevenson-regénynek gyenge, bár ponyvának – mondjuk – megjárja.

Választott hőse létező személy, maga a nagy Henry Morgan, akit a legnagyobb tisztesség ért, ami kalózt csak érhet: rumot neveztek el róla. Persze Steinbeck nem ragaszkodik rigorózusan a történelmi tényekhez - e téren alig szuperál jobban, mint a Karib-tenger kalózai c. mozi -, de ez nem akkora baj, ezt még megbocsátanám. A baj az, hogy ismerve Steinbeck későbbi munkásságát, megdöbbentően felületes ez a regény. Pedig izgalmas elképzelés, hogy gyerekkorától kísérjük figyelemmel Morgant, és látjuk, miből lesz a cserebogár, ám úgy fest, az írónak ekkor még nem volt meg az eszköztára ahhoz, hogy ezt a nehéz feladatot – az összetett jellemrajz felépítését – kielégítően elvégezze. Megtudjuk persze, hogy az ifjú Morgan ambiciózus fiatalember, aki tengerre vágyik, aztán rabszolga lesz, majd kalózkapitány, végül kormányzó. A cél az volna, hogy lássuk, hogyan alakul át könyörtelen rablóvezérré – de nincs igazi átalakulás. Egyszerűen csak az lesz, kész, pont. Biztos akarta Steinbeck érzékeltetni az emberi vívódást (látszik a törekvés rá), csak éppen nem sikerült. A motivációk nem komplexek, nagyjából kimerülnek abban, hogy „kalóz akarok lenni, mert hatalom és pénz, és ágyúval bumm-bumm”. Igaz, a szerző az utolsó harmadra beemel valami szerelmi szál szerűt, de hát az meg tényleg ilyen:


(Köszönöm, Agymosás magazin.)

Persze értem én a tanulságot: a hatalom korrumpál, a korlátlan hatalom meg korlátlanul korrumpál, de önmaga elől mégse menekül az ember. De ez a tanulság már azelőtt tök nyilvánvalóvá válik, hogy Morgan egyáltalán elindul a szénporos Wales-ből az óceán túlpartjára. Szóval felesleges volt miatta kinyírni a fél spanyol flottát. Összegezve: egynek elment a könyv. De meg nem mondtam volna róla, hogy Steinbeck. És ha nem Steinbeck, akkor sose adják ki. És nem vesztettünk volna semmit.

Ui.: És igenis szeretem a hajós regényeket. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy Steinbeck nem hajós regényt írt, "csak" egy morális elmélkedést némi kardozással. Le merném fogadni, azt se tudja, mi az a tatvitorla, meg a kreuzolás, viszont nagyon okosan el is kerüli, hogy említenie kelljen őket. ( )

51. Cup of Gold : A Life of Sir Henry Morgan, Buccaneer, with Occasional Reference to History by John Steinbeck
introduction Susan F. Beegel
published: 1929
format: 227-page Penguin Classics paperback, published 2008
acquired: 2020
read: Sep 21 – Oct 23
time reading: 8:34, 2.3 mpp
rating: 3
locations: 17th-century Wales, Caribbean, Panama
about the author: 1902-1968, born in Salinas, CA

What an odd first novel. There some more serious themes and some very striking prose here and there, but they are woven into a kind of adventure story. The mixture is messy; readable, but very awkward.

Sir Henry Morgan was a famous Welsh pirate with unofficial government blessing. He put together huge fleets for major raids on fortified Spanish towns in the Americas in the 1660's, most famously raiding, in 1671, the central city in Panama where all the gold and silver from Pacific side Spanish mines was held, before transfer across the Isthmus to the Caribbean. He was called to trial in England when his raids continued despite a Spanish-English treaty, then, when the treaty collapsed, awarded a governorship in the Caribbean and knighted by Charles II. He was the subject of a contemporary biography that characterized him as a one-time indentured servant who turned himself into an infamous ruthless pirate, horribly treating the Spanish and his own men. He sued for libel and won, but the mythology has stuck. (He was likely navy sailor with connections. He had two uncles with successful military careers, and one was an English governor in the Caribbean. He married that uncle's daughter, his first cousin.)

Steinbeck is writing fiction, taking characters from his own life and putting them into this pirate story. But he pointedly ties to the real history and the mythology. This is such an odd book. There is a sort of druid priest, a dreamy lonely landlord of indentured and permanent slaves lost in this deep reading, a sort of fierce Spanish heroin who defeats our pirate with a pin used in place of a sword, and sends him into spiraling uncertainty. And this pirate, who conquers his slave owner, women, the economic barriers, and the ruthless recruits, still spirals into doubt. It's just odd. I was struck by the sense of reading a really arrogant author, like male-arrogant. It's not the kind of thing I would expect of a future Nobel Prize winner, but it is maybe revealing in ways his later works don't show.

Unlike Filostrato, this comes with a terrific introduction, which I read afterward. [[Susan F. Beegel]] goes into where Steinbeck was coming from with this novel, what his influences and inspirations were, what this determined author was doing in writing his first novel, and why it came out this awkward way. I think I found this better than the book. It's here I learned that this is essentially an allegory of some dark aspects of American capitalism, the 1920's robber barons being the contemporary pirates (and it was published a two months before the stock market crash).

While I'm happy to recommend Beegel's intro, I can't recommend the book. It's not terrible, but it was disappointing for me. I was toying with reading through Steinbeck's work. But I'm not sure I like the author who wrote this, and I'm not sure I will do that now.

2021
https://www.librarything.com/topic/333774#7640921 ( )

I honestly expected to absolutely hate Steinbeck's first published novel. I've heard several warnings about how terrible it is. Perhaps these warnings only buoyed my opinion.

Cup of Gold certainly is far from the author's greatest works, but it's probably not his worst. In fact, this one gets off to a decent start as young Henry must grapple with his desire for adventure. His conflict with his parents regarding his future and the subsequent life of servitude were the novel's highlights. It's when "the adventure begins" that the pacing gets wonky and the story starts to drag. ( )