I remember really liking the movie (Dominique Sanda as Micol!), but for me the novel disappointed stylistically and organizationally: it should have focused more sharply on the youthful heartbreak while reserving the larger social tragedy as massively understated counterpoint. In this I found the movie to be much more successful. ( )

En la ciudad de Ferrara, cuando la comunidad judía vive amenazada por el antisemitismo del gobierno fascista, los Finzi-Contini—una familia judía de abolengo—llevan una vida apartada en una lujosa villa, rodeada por un jardín majestuoso. Alberto y su hermana Micòl, los hijos de la familia, deciden invitar a algunos amigos a su casa, después de que a muchos de ellos los hayan expulsado del club de tenis de la ciudad. El protagonista de la historia, un joven judío de clase media, accede así a esta hermética comunidad—aparentemente inmune a las leyes raciales—, en cuyas reuniones convergen la política y la vida privada, y aflora el amor entre el muchacho y la joven Micòl. Sin embargo, el curso de la historia parece arrastrarlos hacia un destino funesto y abocarlos a precipitarse al abismo que se abre bajo sus pies.

E könyv értéke nagyrészt abból fakad, hogy a zsidó létet nem az áldozatiságból antedatált értéktartalomként jeleníti meg, vagyis nem „jótulajdonságként”, ami ellen a pokol erői szövetkeztek, hanem puszta adottságként, ami egy jobb világban nem oszt és nem szoroz. Bassani hősei néha-néha zsinagógába járnak ugyan, és asztalukon egzotikus kóser csemegék bukkannak fel, de zsidóságukkal jobbára csak akkor szembesülnek, amikor a faji törvényekre hivatkozva nem engedik be őket a teniszklubba vagy a könyvtárba. Hisz ők magukra mindenekelőtt olaszként tekintenek, olyannyira, hogy sokan közülük elsők között léptek be a fasiszta pártba, mert nagytőkésként ők is meg akarták menteni Itáliát a bolsevizmus meg a liberalizmus mételyétől. Tragédiájuk épp ebből a kozmikus félreértésből fakad: sosem gondolták volna, hogy ők lesznek a métely, ami ellen harcolni kell.

Nagyon szép regény – csöndesen tragikus, visszafogottan megrázó. Egy kudarcba fúlt kísérlet megörökítése: néhány ferrarai fiatal a világháború előestéjén megpróbálja létrehozni a saját külön kis buborékját a Finzi-Contiék csodás kertjében, művészetről, politikáról diskurálnak, teniszeznek, szerelmesek lesznek, és közben igyekeznek nem észrevenni, hogy a külvilág egyre ellenségesebb irántuk. Bassani egy egészen egyszerű húzással ad ennek a forgatókönyvnek fájdalmas többletjelentést: már az előszóban nyilvánvalóvá teszi, hogy a szereplők, akiket megkísérel megszerettetni velünk, a háború végét jórészt már nem élik meg. Így hát minden, ami ezeken a lapokon történik, bármilyen sorsfordítónak és gyönyörűnek hat, tulajdonképpen csak közjáték – gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt. ( )

Ferrara anys 30, Benito Musolini és al poder i comencen les restriccions per a les famílies jueves. És en aquest marc històric que el jove narrador ens explica la seva vida quotidiana i la relació d'amistat que inicia amb dos joves de la seva edat, l'Alberto i la Micòl Finzi-Contini, el seu pare el profesor Ermanno,la seva dona, la senyora Olga i l'àvia Dona Regina. La seva vida de joves burgesos dedicats a la cultura i a l'esport, el tennis en concret. Quines són les seves preocupacions i els seus anhels, lluny de les lluites socials i polítiques que esdevenien cada cop més embolicades. El seu únic contacte amb el món exterior són el servei i un amic en Gianpi Malnate, company d'estudis a Milà de l'Alberto químic que treballa en una fàbrica de goma, comunista convençut. L'estiu del 38 i el 39, el passen junts, jugant, discutint i enamorant-se. Aquesta el la seva realitat i només de retruc es fa algun comentari de la situació que la comunitat jueva comença a experimentar.
El narrador recorda la seva joventut i el seu gran amor.
He recordat la novel.la d'en Llorenç Villatoro, Els estius a Favinyana, que sens dubte va inspirar-se en el Jardí dels Finzi-Contini. La mateixa melangia, la vida d'un món bombolla dins d'un món en estat d'ebullició. ( )

Without really planning it, lately I seem to be reading coming-of-age books or books set in the 1930’s Europe. The Garden of the Finzi-Continis combined the two trends that literary serendipity has sent in my direction in this tale of love and loss. That as readers we know from the first pages that most of the characters will not survive the Holocaust is almost cruel: a constant reminder that youth, goodness, friendship and erudition are not enough shelter from historical and political movements breed in fundamentalism and hate. ( )