A primer for all would-be historians - young, amateur or practising. ( )

Interesting book on History that I read back when I changed my college major from English to History, '82? Don't remember much but it did not keep me from that major, so it must have been OK. ( )

I have never formally studied History, which I regret to some degree, though if that which was studied was narrow minded and focussed perhaps I did not miss much.

But I have particularly in more recent years more History. And I continue to be astonished by:

- why did I not know this?
- why were we not told this?
- can this really be true?
- how do we get this out to other people?

I don't want to turn this into a polemic as to:
- the treatment of the (Australian) First Nations Peoples ...if you want to start somewhere try Reynolds' Truth Telling History https://www.librarything.com/work/book/219595497
- the treatment of African Americans ...try Ta-Nehisi Coates; Kris Manjapra and for that matter Geraldine Brookes' novel Horse;
- the disregard of other nations...try Poskett's Horizon: A Global History of Science https://www.librarything.com/work/book/216911764

but if you wish to travel down one or more of those roads, please do so.

So what does Carr offer in his G M Trevelyan Lectures delivered in the University of Cambridge in Jan - Mar 1961? That is my life time ago ...can it still be relevant? My answer is 'certainly yes'.

But first it was certainly ( )

The legendary Sikh historian Professor Balwant Singh Dhillon suggested I read this book when I interviewed him on Sikh generalissimo Baba Banda Singh Bahadur.

https://anchor.fm/the-sikh-renaissance/episodes/Rediscovering-Banda-Singh-Bahadu...

He emphasized that E.H. Carr had transformed his generation's understanding of both history and historiography. Given the fact that the Carrian school of History has withstood the test of time, despite being besieged by post-structuralism, I decided to read What Is History?.

Carr transformed my entire perspective of History and historiography.

His epochal arguments structuring the rationale behind accepting History as an evolving science introduces a tectonic shift behind the purpose of History as well as why we pursue it. His dry wit and simplistic language makes his words a pleasure to read.

Penguin's current edition incorporates a brief biography of Carr; an introduction by Richard J. Evans and reproduces Carr's original summaries.

A must read for all students as well as Masters of History. ( )

"Az a vizsgázó, aki arra a kérdésre, »Miért tört ki az 1917-es orosz forradalom?«, egyetlen okban véli megtalálni a választ, hármasnál jobbat nemigen érdemel."

Carr professzor felteszi magának a blikkfangos kérdést, hogy "Mi a történelem?", és meg is válaszolja. Közben olyas témákat jár körül, mint:
a.) mi is az a "történelmi tény"?
b.) hogyan viszonyul egymáshoz egyén és társadalom?
c.) hogyan viszonyul a történelemtudomány a tudományokhoz általában?
d.) mennyire fűzhető fel a történelemtudomány az okok és okozatiságok rabláncára?
stb.
És miközben ezzel így elgyönyörködteti olvasóját, gondoskodik arról is, hogy mondandóját időnként egymondatos aforizmákká szublimálja - ide a bökőt, hogy az oxfordi történelemtudományi tanszék szuvenírboltjában csupa olyan pólót kapni, amire ezek az aranyköpések vannak nyomtatva*. Emellett pedig remekül ért ahhoz, hogy a kollégák (főképp Karl Popper és Isaiah Berlin) általánosító rendszereinek egy-egy csattanós sziporkával odacsördítsen a térdhajlatába. Szóval öröm és élvezet olvasni, az ember nem talál rajta fogást. Mondjuk lehet, azért nem talál rajta fogást, mert Carr olyan rendszert épít, ami egyenlő távolságot kíván tartani a többi rendszertől - ilyen értelemben pedig bizonyos értelemben nem annyira eredeti konstrukció, mint más konstrukciók eredője, kísérlet arra, hogy a történész mértéktartón az önálló rendszerek közé pozicionálja magát. Azt mondja, a történész nem lehet tökéletesen objektív, de ne legyen szubjektív se. Hogy ne higgyen a szükségszerűségben, de ne vesse el teljesen az ok-okozatiságot se. Hogy az egyén nem a társadalom ellentéte, de nem is azonos a társadalommal. Szóval valami kozmikus konszenzusra törekszik. Ez pedig sajátos módon teszi egyszerre támadhatatlanná és továbbgondolhatatlanná. De ez legyen azoknak a baja, akik vitatkozni akarnak vele. Én csak bólogatok.

* Pl. "Ennélfogva a »Mi a történelem?« kérdésre az első válaszom az volna, hogy szakadatlan kölcsönhatás a történész és a tények, soha véget nem érő párbeszéd a múlt és a jelen között." Vagy: "Képessé tenni az embert arra, hogy megértse a múlt társadalmát, és segíteni neki abban, hogy kezelni tudja a jelen társadalmát - ez a történetírás kettős funkciója." ( )