Rating 3.5
It turned impossible not to read this short story being a librarian and a fan of Murakami's work. Strange, beautiful and well told, as usual in author's books. I'm not sure I liked the end, maybe it was too short to me, but I enjoyed a lot of the story and I kind of fell in love with the brains-eating-librarian, I guess all librarians want to be like him at some point... Ok, perhaps just without the brains eating part... Or perhaps not. ( )

So very, very close to being one of my favourite books on this planet. A bizarre and immersive Alice in Wonderland adventure, dreamily done. I only wish the ending was stronger, it is a soft landing that leaves little impact. ( )

The Strange Library is really nothing more than a short story. But it comes in a specially designed package and includes some beautiful color artwork. It's something most Murakami fans, myself included, will want to add to there collection. As for the story itself. Be forewarned; it's dark. Very dark. ( )

Very strange; weird. Didn't understand it at all. After discussing at book club, apparently it is about grief. ( )

Egy magányos fiú, egy titokzatos szép lány és a megkínzott Birkaember szökésének története a világhírű Murakami Haruki lenyűgöző képzeletében létező, hátborzongatóan különös könyvtárból.
Chip Kidd illusztrációival. (Bookline)

Megesik, hogy egy történet pontosan az, aminek látszik: rafináltan kitalált irodalmi malomjáték. Csiki-csuki. Murakami Haruki 1982-ben írt, magyarul 2018ban megjelent karcolata – Különös könyvtár – remek előképe az íróguru későbbi gondolatfutamainak.
Az idén (2019) hetvenéves japán sztárszerzőt csaknem négy évtizeddel ezelőtt is hasonló kérdések foglalkoztatták, mint akár az 1Q84 (Ezerkülöncszáznyolcvannégy) című, mindösszesen tíz évvel ezelőtti, kultikus regénysorozatában. Vagyis a magány, elidegenedés, elhallgatás hármasa adja a rövidebb-hosszabb lélegzetvételű írások gerincét. Bármennyire leegyszerűsítőnek is tűnhet az előbbi mondat egy olyan sokoldalú és termékeny szerző esetében, akiért milliók rajonganak világszerte, attól még igaz. Murakami Haruki akár 60 perc alatt befogadható elbeszélést ír, akár több száz oldalas regényfolyamot, majdnem mindig ugyanaz a gondolat foglalkoztatja, hogy a valós vagy vélt testi-lelki sebek, amelyeket az egyes ember elszenved, mennyire törik meg vagy forgatják fel gyökeresen az életét. A történetmesélésében éppen ezért nincsenek meghúzva éles határok a reális és szürreális helyzetek között, mint ahogyan a valódi hétköznapok fantomfájdalma is éppoly valószerűnek tűnik, mint a konkrét sajgás.

Nincs másként ez a Különös könyvtár esetében sem. Ez a felnőtteknek szóló mese egy magányos fiúról szól, akit rabul ejt (vagy sem) a valós/képzeletbeli könyvtár, ahol találkozik (soha meg nem ismeri) a rejtélyes szép lánnyal, illetve összebarátkozik/vagy sem a szintén fogva tartott Birkaemberrel. Amennyiben a könyvtár foglyává válik, úgy az ott történtek, a megszabadulás útjának stációi éppúgy beleégnek az emlékezetébe, mint a korábban megélt fizikai és lelki megrázkódtatások. Az elbeszélés visszatérő félelem-eleme, a nagy fekete kutya, amelyik régen megharapta a fiút. Az ember legjobb barátjává közhelyesített négylábú Murakami monokróm világában a paranoia/fóbia megtestesítője. A szerző épp így alkalmaz fordított szimbolikát a tudás házára (a könyvtárra) is, de a bibliotéka ambivalens metaforájának megfejtéséhez nem adható mankó, ahhoz kötelező végigjátszani ezt az irodalmi malomjátékot. (olvassbele.hu) ( )