Teljesen hétköznapi nyelvezettel megírt hétköznapi történetek. Egy ideig úgy tűnt, hogy van valami vezérfonal, de igazából nem kapcsolódnak össze a rövid kis novellák. Valahogy érezhető volt a stíluson, hogy Nők lapja és hasonló magazinok egy-két oldalas kis elgondolkodtató, megríkató olvasmányainak készültek. Többször az volt az érzésem, hogy ilyet én is tudnék érni. De talán pont az az ereje ezeknek a hétköznapi történeteknek, hogy komoly érzelmeket sikerül pár jól sikerült mondattal felvillantaniuk, és így hosszabb időre is emlékezetessé válnak.
A novellák, melyek különösen tetszettek (nem kizárva, hogy más is csak most ezeket sikerül felidézni): Vót, A lélek (Megatest), Szólánc, Űrcica. ( )