Marcello Venturi (1925–2008)
Teoksen The Complete Paintings of Manet (Classics of the World's Great Art) tekijä
Tietoja tekijästä
Tekijän teokset
Eikellegimaa 2 kappaletta
Il treno degli Appennini 1 kappale
Sconfitti sul campo 1 kappale
Fehér zászló Kefalónia felett 1 kappale
Fehér zászló Kefalónia felett 1 kappale
Biała flaga nad Kefalinią 1 kappale
L' ultimo veliero 1 kappale
Associated Works
Merkitty avainsanalla
Yleistieto
- Syntymäaika
- 1925-04-21
- Kuolinaika
- 2008-04-21
- Sukupuoli
- male
- Kansalaisuus
- Italia
- Syntymäpaikka
- Seravezza, Lucca, Italia
- Kuolinpaikka
- Molare, Alessandria, Italia
Jäseniä
Kirja-arvosteluja
Palkinnot
You May Also Like
Associated Authors
Tilastot
- Teokset
- 18
- Also by
- 1
- Jäseniä
- 153
- Suosituimmuussija
- #136,480
- Arvio (tähdet)
- 4.0
- Kirja-arvosteluja
- 4
- ISBN:t
- 18
- Kielet
- 3
Két dolgot még kiemelnék ebből a könyvből, mert igen-igen tetszett. Az egyik: azzal, hogy az író már a könyv elején megmutatja nekünk az események végkifejletét, megszabadít minket a drukkolás terhétől, és jobban kitüremkednek a szövegből azok a pillanatok, amikor a szereplők tudtak volna máshogy dönteni. Úgy, hogy elkerüljék a végzetet. Persze ezeknek a döntéseknek a jelentős részét már a 0. oldal előtt meg kellett volna hozniuk, mégis ez az „elkerülhető-e a végzet”-kérdés sokat hozzátesz a könyv élvezeti értékéhez. A másik: Venturi olyan Kefalóniát hozott létre, ami állandó háttérként kitölti a szöveg réseit. Az emberek meghalhatnak, az emberi építményeket elpusztíthatja a bombázás vagy egy földrengés, de a tenger, a hegyek és az olajfák valamiféle időtlen állandóságot árasztanak magukból. Ha mi el is múlunk, van, ami nem múlik el – valami ilyesmit olvastam én ki ebből. Ez, és az utolsó jelenet mintha a továbblépés szükségességét hangsúlyozná, hogy meg kell értenünk a múltunkat, de tovább kell lépnünk belőle. Jó kis könyv.
* Miután az olaszok megkötötték a maguk fegyverszünetét a szövetségesekkel 1943-ban, a görög Kefalónia szigetén állomásozó német és olasz csapatok között érthető okokból megnőtt a feszültség. A vége pedig az lett, hogy a nácik gyakorlatilag az összes foglyul ejtett olasz katonát (4-5000 főt, de talán többet) a nemzetközi jog semmibe vételével agyonlőtték. A gyilkosságok pontos körülményeinek megismerését rendkívül megnehezítette (tulajdonképpen lehetetlenné tette) az NSZK mindenkori kormányainak hozzáállása.… (lisätietoja)