Jan Neruda (1834–1891)

Monarchiaspotting. Neruda megbízhatóan szállítja nekünk a kellemetes életképeket a XIX. század Prágájából, közelebbről annak Malá Strana nevű városrészéből, ahol ugye (mint a városrészek többségében) mindenféle emberek élnek: soványak és kövérek, gazdagok és ágrólszakadtak, mulatságosak és tragikus lelkületűek, égimeszelők és kis köpcösök, meg a maradék. Sokféle emberhez sokszínű elbeszélői tehetség dukál, így hát Neruda is ír mindenfélét, akadnak itt komédiák, akadnak tragédiák, a hang hol kedélyes, hol szentimentális, hol pedig lírai. Látszik, az író szereti főhőseit, annyira szereti, hogy meri őket előnytelen profilból is mutatni. Miközben látjuk a kisstílű gyarlóságokat és stikliket, kirajzolódik a korabeli Prága, ahol németek és csehek élnek együtt, de mindannyiuknak Ferenc Jóska a császár, és ahol a kultúra még német ajkú, de már ébredezik a cseh nemzeti érzület is. Finom miliő, de azért a polgári/polgárosodó felszín alatt ott pislákolnak a bűnök, a földönfutók és koldusok kiszolgáltatottsága, vagy épp az antiszemitizmus*. Neruda jól ragadja meg mindezt – azon kevés író közé tartozik, akinek szövegei túlélték a klasszikussá válást, és többségük ma is elevenen szólal meg.

Mondjuk az utolsó szöveget kispórolhatták volna.

* Például ha „megjelennek valakinél a zsidók”, akkor az csakis azt jelentheti, hogy csődbe megy az illető. Ettől úgy tűnhet, a zsidó valamiféle keselyű, aki a más baján élősködik, holott arról van szó, hogy ezek a prágaiak csak akkor keresték a kapcsolatot az izraelita közösséggel, amikor pénzre volt szükségük. Ez volt az egyetlen pont, ahol a két tökéletesen elkülönült halmaz érintkezett.… (lisätietoja)

Dielo vytvoril na základe vlastných spomienok a zážitkov. Pretože bol pôvodom z Prahy a žil na Malej strane, ako prostredie pre tieto poviedky si vybral práve túto časť Prahy spred roku 1848. Do tohto prostredia umiestnil poviedky v ktorých, rovnako ako Jesenský nastavuje zrkadlo spoločenským pomerom v buržoáznej spoločnosti. S humorom i vážnosťou vykresľuje postavy a postavičky s ich dobrými aj zlými vlastnosťami. Medzi najznámejšie poviedky patria: Doviedla žobráka na mizinu, Vodník, Ako si zafajčil pán Vorel penovku, Doktor Kazisvet a ďalšie.… (lisätietoja)

Questo libro è stata una sopresa: innanzitutto pensavo avesse un'impostazione più classica e quindi non mi aspettavo che oltre ai racconti ci fossero anche articoli di giornale; ma soprattutto non credevo che la penna di Jan Neruda (scrittore che conoscevo solo di nome) fosse così evocativa: la Praga che viene fuori dai suoi racconti è viva e vibrante, che si parli di rosticcerie ambulanti o del grande corteo operaio del 1 maggio. Inoltre spazia facilmente tra i generi più disparati, regalandoci momenti amari e commoventi, ma anche scenette spiritose e pittoresche. Si può dire che in quest'opera l'ironia vada a braccetto con la poesia.
Certo il fatto che io non conosca per niente Praga o la cultura mitteleuropea mi ha penalizzato, ogni tanto mi sentivo spaesata ed il continuo ricorso alle note (molte e molto esaustive devo dire) ha reso la lettura farraginosa. Infatti agli articoli di giornale ho preferito i racconti veri e propri, dove i riferimenti sociali e politici erano meno numerosi e potevo godermi l'ottima caratterizzazione dei personaggi.
Tutto sommato però lo consiglio a tutti: a chi vuole conoscere una città e una cultura diversa dalla nostra, a chi già le ama e vuole immergersi di nuovo in quel mondo, o più semplicemente a chi vuole godersi un bel libro.… (lisätietoja)