Zoltán Kőhalmi

Hú, hát én nagyon díjazom az eredetiséget, és az itt bőven volt. Nem olvasok krimiket, szóval ilyen irányú elvárásaim nem voltak, szórakoztatásra viszont számítottam, bár az értékelések alapján csak óvatosan. Nem hangosan nevetősen, de azért megvolt, a legerősebben a korrektoros résznél, surprise, surprise. Egyedül a morze fárasztott egy idő után, amúgy tényleg nem győztem csodálni ennyi szokatlan ötletet, le a kalappal. Nem mondom, hogy nem volt jobb olvasmányélményem, de egyrészt Harry Potter után bármi brutális hendikeppel indul, másrészt továbbra is magasban tartott kalap az eszement játékért a nyelvvel.… (lisätietoja)

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, de a Gazdasági Versenyhivatalon túl élt egy Kiadóvezető, abból, amiből, és úgy, ahogy tudott. Egy napon aztán magához hívta őt a Többségi Tulajdonos, és azt mondta néki:
- No, te Kiadóvezető! Bementem én a múltkor egy könyvesboltba, ránéztem a sikerlistára, és mit láttam? Illetőleg mit nem láttam? Nem láttam a kiadónak egy könyvét sem ama sikerlistán! Hát ide figyelj, te Kiadóvezető! Ez így nem mehet tovább! Milyen kiadó az, akitől semmit sem látni a sikerlistán? Rentábilis kiadó az egyáltalán? De tudod, mit? Én bemegyek hétszer hét napszállat múltán megint ugyanabba a könyvesboltba, és megint ránézek arra a sikerlistára, és ha akkor se látok ott tetőletek semmiféle könyvet, akkor biza búcsút mondhatsz a fejednek!
Jaj-jaj, mondta magában a Kiadóvezető, hát ennek a fele se tréfa! Hát most mihez kezdjek?
-Menj el a Bölcs Öreg Kenderszakállú Bölcshöz, kedves gazdám – mondta erre a Kiadói Szaklektor, mert szerencsére ha magában is beszélt a Kiadóvezető, azért valami csak kihallatszott. - Ő mindig tudja az ilyen problémákra a megoldást, és amúgy is jön nekünk eggyel, mert a múltkor kiadtunk a lányától egy füveskönyvet.
No, neki is vágott a Kiadóvezető, oldalán úti batyu, abban hamuba sült pogácsa meg savlekötő, ment, mendegélt, amíg oda nem ért egy óóóóriási nagy sötét barlanghoz. Bekiáltott:
- Ó, Bölcs Öreg Kendeszakállú, itthon vagy?
- Itthon vagyok, de én nem az Öreg Kenderszakállú vagyok, hanem a Hétfejű Sárkány. A Kenderszakállú a szomszéd barlangban lakik.
- Ühüm, akkor elnézést a zavarásért, és az olvasóktól is a felesleges közjátékért, sajnos muszáj volt, mert leütésszámra fizetnek – mondta a Kiadóvezető, és átbattyogott a szomszéd barlanghoz.
- Ó, Bölcs Öreg Kenderszakállú, itthon vagy?
- Itthon, itthon, Kiadóvezető, miben segíthetek?
- Nagy bajban vagyok, ó, nagy bölcs. Tudod, össze kell hoznom villámgyorsan egy sikerlistás könyvet, mert különben a Többségi Tulajdonos fejemet veszi!
- Ennyi az egész, Kiadóvezető? Hát mi sem egyszerűbb ennél. Mondd csak, mi volt az utolsó címetek, amit szégyentelen mennyiségben adtatok el?
- Egy humorista paródiakötete.
- No, és akad más, hasonló népszerűségű humorista az országban, akinek a neve a potenciális vásárlói célcsoportot pénzköltésre ösztönözheti?
- Akadni akad… de mi van, ha nem ír könyvet?
- Te is tudod, Kiadóvezető, hogy olyan ember nincs, aki nem ír könyvet, csak olyan ember van, akinek még nem ajánlottak pénzt, hogy írjon egy könyvet.
- Na jó, de miről írjon könyvet egy stand up komikus?
- Hogy lettél Kiadóvezető, te Kiadóvezető, ha ezt se tudod? Hát mit írjon egy humorista? Nyilván paródiakötetet.
- Na jó, de miről írjon paródiát?
- Látom, téged kézen fogva kell átvezetni a problémákon, Kiadóvezető… no, mondd meg nekem, hogy a magyar könyvpiacon melyik az a kategória, amiből bitang sokat tudtok eladni, és elég jellegzetes ahhoz, hogy parodizálni lehessen? No jó, segítek: esik benne a hó, folyik benne a vér, és annyit isznak a szereplők, mint a zavarodott.
- Ááááá!
- Látom, kezded már pedzegetni.
- Ó, Öreg Kenderszakállú, te zseni vagy! Látom már, nem tombolán nyerted a „bölcs” jelzőt, a „kenderszakállúval” ellentétben! Megmentetted az életem! Most fel is hívom Kőhalmi Zoltánt, és megmondom neki, hogy írjon egy skandináv krimiparódiát!!!
- Lassíts, lassíts, Kiadóvezető. Hisz tudod, jó tett helyébe jót várj. Nesze, itt van ez a kézirat. Tudod, van nekem egy fiam is.… (lisätietoja)

Hú, hát én nagyon díjazom az eredetiséget, és az itt bőven volt. Nem olvasok krimiket, szóval ilyen irányú elvárásaim nem voltak, szórakoztatásra viszont számítottam, bár az értékelések alapján csak óvatosan. Nem hangosan nevetősen, de azért megvolt, a legerősebben a korrektoros résznél, surprise, surprise. Egyedül a morze fárasztott egy idő után, amúgy tényleg nem győztem csodálni ennyi szokatlan ötletet, le a kalappal. Nem mondom, hogy nem volt jobb olvasmányélményem, de egyrészt Harry Potter után bármi brutális hendikeppel indul, másrészt továbbra is magasban tartott kalap az eszement játékért a nyelvvel.… (lisätietoja)

Az egyik legismertebb magyar stand-up komikus első könyve. Ezt csak arra az időre írtam ide, amikor már nem lesz annyira ismert.
A fülszöveg alapján elmaradt novelláskötet után kíváncsi voltam, hogy miként tud rögtön regénnyel kezdeni a szerző. A problémát (vagy csak számomra az?) úgy oldotta fel Kőhalmi, hogy öt lazán összekapcsolódó történetet írt.
A krimik hangulata - amellett hogy nem sok ilyet olvastam - valóban skandinávos, ugyanakkor humoros, vagy még inkább szellemes és szerencsére nem billen át fárasztóba. A nyomozás váratlan elemei és az elkövetők kiválasztása is egyedi. Láthatóan Kőhalminak sok gondja volt a könyvkiadás minden fázisával, amit a regénybe is sikerült - jó értelemben - átvinni. Spoiler nélküli példa, az ø betűk következetes használta ö, ő helyett. Emiatt nyelvtanároknak, irodalmároknak kötelező.
A végére kicsit mintha elfogyott volna az ihlet, ami szintén nem megszokott módon konkrétan meg is jelenik a szövegben. Vicces az is, amikor én elkezdtem számolni, hogy a címlapon ígért 101 hullához képest hol tartunk, a főszereplők is így tettek.… (lisätietoja)