Picture of author.
40 teosta 267 jäsentä 8 arvostelua

Tietoja tekijästä

Image credit: Francois Fejto en 1991

Sarjat

Tekijän teokset

Revolution in Hungary: The 1956 Budapest Uprising (2006) — Avustaja — 21 kappaletta
Érzelmes utazás (1989) 5 kappaletta
Mémoires: de Budapest à Paris (1986) 4 kappaletta
Heine: A Biography (1946) 3 kappaletta
Magyarság, zsidóság (1997) 3 kappaletta
Dieu et son juif 1 kappale
Szép szóval (1992) 1 kappale

Merkitty avainsanalla

Yleistieto

Virallinen nimi
Fejtö, Ferenc
Muut nimet
Fischel, Ferencz
Syntymäaika
1909-08-31
Kuolinaika
2008-06-02
Hautapaikka
Cimetière national de Fiumei út, Budapest, Hongrie
Sukupuoli
male
Kansalaisuus
Hungary
Maa (karttaa varten)
France
Syntymäpaikka
Nagykanizsa, Hungary
Kuolinpaikka
Paris, France
Asuinpaikat
Budapest, Hungary
Koulutus
Faculté de Budapest, Hongrie
Faculté de Pécs, Hongrie
Lycée des frères Piaristes, Budapest
Ammatit
Journaliste (Politique)
Politologue
Historien (Communisme)
Traducteur
Suhteet
Fejtö, Raphael (grandson)
Organisaatiot
Institut d'études politiques de Paris (Chargé de cours, 19 72 l 19 84)
Agence France Presse (Rédacteur en chef adjoint, 19 44 l 19 74)
Parti social-démocrate (Membre, 1934)
Szép Szó, Revue littéraire et politique, Hongrie (Co-fondateur, 19 35 l 19 38)
Népszava, Quotidien social-démocrate, Budapest (Rédacteur en chef, 20 06 l 20 08)
Commentaire, Revue (Membre du comité de patronage et de rédaction) (näytä kaikki 10)
La Croix, Journal (Journaliste)
La Monde, Journal (Journaliste)
La Figaro, Journal (Journaliste)
Académie des sciences de Hongrie (Membre correspondant)
Palkinnot ja kunnianosoitukset
Chevalier de la Légion d'honneur (1998)
Officier de l'ordre du Mérite autrichien (1994)
Commandeur avec étoile de l'ordre du Mérite hongrois (1996)
Grand-croix de l'ordre du Mérite hongrois (2004)
Citoyen d'honneur de Nagykanizsa, Hongrie
Citoyen d'honneur de Budapest, Hongrie (1996) (näytä kaikki 12)
Université de Pécs, Hongrie (Docteur honoris causa)
Université de Szeged, Hongrie (Docteur honoris causa)
Prix des Ambassadeurs (Pour l'ensemble de son oeuvre, 2000)
Prix de l'Assemblée nationale (Pour l'ensemble de son oeuvre, 1993)
Prix Europe (Pour l'ensemble de son oeuvre, 2002)
Prix Széchenyi (Pour l'ensemble de son oeuvre, 2003)
Lyhyt elämäkerta
François Fejtö (Prénommé Ferencz) nait le 31 août 1909 dans la petite ville de Nagykanizsa, dans le sud-est de la Hongrie, dans une famille juive convertie au catholicisme. Pendant les vacances à Fiume (aujourd'hui Rijeka), il croise ses cousins, qui sont croates, slovènes, italiens, autrichiens.
La langue parlée est l'allemand, que Ferencz apprend en même temps que le hongrois. La gouvernante, française, lui enseigne cette troisième langue.

Quand arrive à Fiume, en juillet 1914, la nouvelle de l'assassinat de l'archiduc François-Ferdinand, la famille se disperse.

A l'université de Pec, après la 1e guerre, il côtoient encore Allemands, Hongrois, Croates... mais en est exclu avant de passer son doctorat, à cause de ses liens avec le Parti communiste clandestin et jeté en prison par le régime Horthy en 1933, année de l'arrivée d'Hitler au pouvoir en Allemagne.

Avec son ami le poète Attila Jozsef, tous deux membres du Parti social-démocrate dès 1934, il fonde "Szép Szo", une revue politico-littéraire - connue pour ses prises de position antifascistes et antistaliniennes - qui publie Sartre, Maritain, Mounier en 1935.

Condamné à six mois de prison à Budapest, il entre en France le 15 août 1938 où il est traducteur et journaliste puis en 1946, collaborateur de l'Agence France-Presse avant d'exercer comme directeur du service de presse de la Légation de Hongrie dont il démissionne le 1er août 1949 pour divergence d’opinions avec le gouvernement de son pays.

Il obtient le statut de réfugié en 1950. Il est naturalisé Français en 1955.

François Fejtő a consacré l'essentiel de sa carrière à l'étude des régimes est-européens. C’est l’un des meilleurs spécialistes occidentaux de l’évolution du monde communiste. Son Histoire des démocraties populaires, parue en 1952, est traduite dans dix-sept langues et plusieurs fois rééditée. Il a été l’un des premiers à dénoncer les crimes du stalinisme au moment des grands procès de Moscou.

François Fejtő a aussi été un acteur de la vie politique en France et en Hongrie, en tant qu'analyste politique puis comme conseiller de Ferenc Gyurcsány. Il aura collaboré à de nombreux journaux et revues français, italiens, allemands, espagnols et japonais.

François Fejtö décéde le 2 juin 2008 à Paris. Il a reçu le prix de l’Assemblée nationale (1993) et le prix des Ambassadeurs (2000) pour l’ensemble de son œuvre. Chevalier de la Légion d’honneur en France, une journée de deuil national est décrétée en Hongrie pour son enterrement.

Jäseniä

Kirja-arvosteluja

Szegény II. József talán a legrosszabb sajtóval rendelkező ex-uralkodónk, olyan ostoba bürokrataként szokás elképzelni, aki el akarja nyomni szegény magyarokat (még hogy német legyen a közhivatalok nyelve!!! abcúg, Józsi!), és még Mozartot se érti szerencsétlen*. Fejtő nem titkolt célja, hogy árnyalja ezt a képet – no persze József az ő interpretációjában sem lesz gáncstalan lovag, de legalább a jó szándék díjazható. A kötet alapvetően egy mesterséges szembeállításból indul ki: van ugye az anya, Mária Terézia, aki a női uralkodói stílust testesíti meg. Érzékeny, türelmes, konzervatív és ízig-vérig katolikus irányítási módszer az övé, olyan Habsburg birodalom lebeg a szeme előtt, ami, ha nem is versenyképes az igazi nagyhatalmakkal, de azért mégis belengi valamiféle családias megbízhatóság**. Vele szemben áll a fiú, József, aki buzog a tettvágytól, türelmetlen, és mindent akar, de azonnal: nyelvi reformot, adózási reformot, hadseregreformot, egyházi reformot, de talán még az abált szalonna páclevét is rendeletileg határozná meg. Ő meg természetesen a férfi uralkodói típust személyesíti meg. Ez persze picit erőltetett beállítás, de azt gondolom, munkahipotézisnek megjárja.

Ilyen értelemben József tragédiája egyrészt önmagából fakad – abból, hogy csak úgy szétfeszíti a tettvágy (ami végső soron korai halálát is okozza), de túl érzéketlen ahhoz, hogy megértse a vele szemben állók ellenvetéseit. Nyomelemekben sem tartalmaz olyan tulajdonságokat, amik a reálpolitikust jellemzik: mindenkivel egyszerre konfrontálódik, ám ehhez még az abszolút monarchia rendszere sem biztosít neki elegendő jogkört. De még ha biztosítana is, a természet akkor sem juttatott neki egy ilyen herkulesi munkához elég erőt. Itt vannak például ezek a kutya magyarok, akik úgy ragaszkodnak a Werbőczy-féle Hármaskönyvhöz, hogy Krisztus urunkhoz se jobban – naná, hiszen ez biztosítja számukra (többek között) az adómentességet azzal az indokkal, hogy cserébe majd fegyvert ragadnak, ha uralkodójuk úgy kívánja. Csakhogy Józsefet nem érdekli már a fegyvert ragadás – a XVIII. század amúgy is a profi hadseregek időszaka, a nemesi felkelés intézménye már anakronizmus – ahogy azt bő egy évtized múlva Napóleon oly fényesen be is bizonyítja Győrnél. (És hát amúgy istenigazából soha nem is működött.) Józsefet leginkább az érdekli, hogy felzárkóztassa soknemzetiségű birodalmát az olyan központosított államok mellé, mint amilyen mondjuk a Frigyes-féle dinamikus Poroszország, vagy Katalin dübörgő Oroszhonja – de drasztikus reformjai visszapattannak az ellenállásról, vagy még inkább nyom nélkül elsüllyednek a patópáli mocsárban***. Talán ha a változás fokozatos lett volna… de ez már aligha derül ki.

József második számú tragédiája pedig merőben külsődleges, és a XVIII. század jellegzetességeiből fakad (amiket Fejtő láthatóan oly nagy kedvvel ábrázol). Ez a század sajátságos átmenetet hordoz magában: az uralkodók még úgy tekintenek népükre, mint személyük függelékére – de maga a nép már kezdi pedzegetni, hogy ez másképp is lehet (aztán Párizsban robban végül a bomba). A század háborúiban skótok harcolnak francia zászló alatt, németek orosz zászló alatt, franciák osztrák zászló alatt, és fel sem merül bennük, hogy bármire kötelezi őket etnikai hovatartozásuk – ám már formálódik szlávok, magyarok, németek és franciák között a nemzeti gondolat (a liberalizmussal karöltve), amit aztán Napóleon hordoz körbe Európában. A korszak új hőse mindazonáltal a képzett polgár-tisztségviselő, aki rendbe szedi az adóügyeket, és biztosítja az erőforrásokat az új, jól felszerelt hivatásos katonák számára – ezek a seregek emelik egyre magasabb polcra Poroszországot is, azt a Poroszországot, ami egyre inkább másodrendű uralkodókká zülleszti a Habsburgokat. Egyszóval: különös dolgok rotyognak a század bográcsában, és bár József érzékeli a változást, mégsem képes irányítani azt. Talán kiváló polgármester lett volna belőle egy tiroli mezővárosban: garantált a közbiztonság és mindig időben ürítették volna a kukákat – ám a százféle etnikumból álló birodalom túl nagy kihívás neki. Pech ez neki, és pech az államnak is, ami ugyan eredményesen konzerválja magát még több mint egy évszázadig, de már kezdenek kirajzolódni a felbomláshoz vezető okok. Szóval ha látjuk is a fényt az alagút végén: az egy vonat.

* "JÓZSEF Na, Mozart… derék munka volt. Határozottan derék. Egy derék munka.
MOZART Igazán tetszett, felség?
JÓZSEF Azt hiszem, igen érdekes volt. Igen, valóban. Egy kissé… hogy is mondjam? (Rosenbergnek) Főintendáns, hogy is mondja az ember?
ROSENBERG (alázattal) Túl sok a hangjegy, felség?
JÓZSEF Ez az, pontosan. Túl sok hangjegy." (Peter Shaffer: Amadeus)
(Ez az adoma Fejtőnél is felbukkan, bár nem ennyire szarkasztikus megfogalmazásban.)
** A fejtői megközelítésben viszont Mária Terézia nem hentereg vastag combú huszárgyerekekkel, úgyhogy ha valaki csak a bulvárvonatkozások miatt venné kézbe ezt a kötetet, eltekinthet a beszerzésétől.
*** Természetesen a józsefi reformok kudarca nem kizárólag a magyarokon csúszik el, csak dramaturgiai okokból hangsúlyozom itt magunkat.
… (lisätietoja)
 
Merkitty asiattomaksi
Kuszma | Jul 2, 2022 |
Uno dei più bei libri/saggi storici che ricordi, che ti fa ripensare, alla luce di fatti ed idee obbiettive ed oggettive, a cosa è stato (per noi) il risorgimento, e di come in Europa si è voluto distruggere l'impero asburgico in nome di idee massoniche
 
Merkitty asiattomaksi
SirJo | 2 muuta kirja-arvostelua | Sep 4, 2017 |
Per i lettori di questo libro la contestazione nelle democrazie popolari, che oggi vengono chiamate repubbliche socialiste, non costituisce un fenomeno nuovo. Basta citare qualche data ( giugno 1953 Berlino Est; 1956 polonia e Ungheria; 1968 Cecoslovacchia; 1971 sommosse del Baltico ) per ricordare che i popoli dei paesi dell' Est hanno manifestato già più di una volta contro il loro governo, e il fatto che sia stata vietata qualsiasi opposizione non ha impedito a questa di farsi strada fino agli organi superiori dei partiti comunisti al potere e di provocare profonde crisi politiche e sociali che sono state superate solo grazie all' intervento della potenza tutelare.

INDICE
Capitolo I - Il nuovo corso
La direzione collettiva e la caduta di Berija
Una conferenza segreta del Cominform
Due esempi di intervento sovietico
Cecoslovacchia: direzione collettiva sotto il segno dello stalinismo
Il "nuovo corso" nelle altre democrazie popolari

Capitolo II - Sistemazione dei rapporti fra l' URSS e i paesi socialisti
Politica di distensione
Entra in scena la Cina
La riabilitazione di Tito e il socialismo jugoslavo
Le rpercussioni della riconciliazione
Il Patto di Varsavia
… (lisätietoja)
 
Merkitty asiattomaksi
BiblioLorenzoLodi | 1 muu arvostelu | Nov 12, 2015 |
Per i lettori di questo libro la contestazione nelle democrazie popolari, che oggi vengono chiamate repubbliche socialiste, non costituisce un fenomeno nuovo. Basta citare qualche data ( giugno 1953 Berlino Est; 1956 polonia e Ungheria; 1968 Cecoslovacchia; 1971 sommosse del Baltico ) per ricordare che i popoli dei paesi dell' Est hanno manifestato già più di una volta contro il loro governo, e il fatto che sia stata vietata qualsiasi opposizione non ha impedito a questa di farsi strada fino agli organi superiori dei partiti comunisti al potere e di provocare profonde crisi politiche e sociali che sono state superate solo grazie all' intervento della potenza tutelare.

INDICE
Parte Prima - L' Europa Orientale nelle mani dei tre Grandi
I Il compromesso di Jalta; II Un primo "test" : la Polonia; III Un secondo "test" : la Jugoslavia; IV Un paese ragionevole : la Cecoslovacchia; V La sorte dei tre satelliti della Germania; VI La conferenza della pace

Parte Seconda - Ricostruzione e Riforme democratiche ( 1945 - 1947 )
I Un sistema dualista; II Distruzioni belliche e primi passi verso la rinascita; III Le leggi agrarie; IV Nazionalizzazione e penetrazione sovietica; V I piani a breve scadenza; VI Il piano quinquennale jugoslavo
… (lisätietoja)
 
Merkitty asiattomaksi
BiblioLorenzoLodi | 1 muu arvostelu | Nov 12, 2015 |

Palkinnot

You May Also Like

Associated Authors

Nicolas Bauquet Contributor

Tilastot

Teokset
40
Jäseniä
267
Suosituimmuussija
#86,454
Arvio (tähdet)
½ 3.6
Kirja-arvosteluja
8
ISBN:t
57
Kielet
5

Taulukot ja kaaviot