François Fejtö (1909–2008)
Teoksen Requiem pour un empire défunt : Histoire de la destruction de l'Autriche-Hongrie tekijä
Tietoja tekijästä
Image credit: Francois Fejto en 1991
Sarjat
Tekijän teokset
Requiem pour un empire défunt : Histoire de la destruction de l'Autriche-Hongrie (1988) — Tekijä — 67 kappaletta
La fine delle democrazie popolari: l'Europa orientale dopo la rivoluzione del 1989 (1992) 17 kappaletta
Gott, der Mensch und sein Teufel: Gedanken über das Böse und den Lauf der Geschichte (2005) 10 kappaletta
Storia delle democrazie popolari dopo Stalin 3 kappaletta
Dictionnaire des partis communistes et des mouvements révolutionnaires précédé d'un essai sur la crise actuelle de… 2 kappaletta
Dieu et son juif 1 kappale
Ungheria 1945-1957 1 kappale
Storia delle democrazie popolari 1 kappale
Heine, a biography 1 kappale
Bog čovjek i njegov đavao 1 kappale
Revisionisti contro dogmatici 1 kappale
Merkitty avainsanalla
Yleistieto
- Virallinen nimi
- Fejtö, Ferenc
- Muut nimet
- Fischel, Ferencz
- Syntymäaika
- 1909-08-31
- Kuolinaika
- 2008-06-02
- Hautapaikka
- Cimetière national de Fiumei út, Budapest, Hongrie
- Sukupuoli
- male
- Kansalaisuus
- Hungary
- Maa (karttaa varten)
- France
- Syntymäpaikka
- Nagykanizsa, Hungary
- Kuolinpaikka
- Paris, France
- Asuinpaikat
- Budapest, Hungary
- Koulutus
- Faculté de Budapest, Hongrie
Faculté de Pécs, Hongrie
Lycée des frères Piaristes, Budapest - Ammatit
- Journaliste (Politique)
Politologue
Historien (Communisme)
Traducteur - Suhteet
- Fejtö, Raphael (grandson)
- Organisaatiot
- Institut d'études politiques de Paris (Chargé de cours, 19 72 l 19 84)
Agence France Presse (Rédacteur en chef adjoint, 19 44 l 19 74)
Parti social-démocrate (Membre, 1934)
Szép Szó, Revue littéraire et politique, Hongrie (Co-fondateur, 19 35 l 19 38)
Népszava, Quotidien social-démocrate, Budapest (Rédacteur en chef, 20 06 l 20 08)
Commentaire, Revue (Membre du comité de patronage et de rédaction) (näytä kaikki 10)
La Croix, Journal (Journaliste)
La Monde, Journal (Journaliste)
La Figaro, Journal (Journaliste)
Académie des sciences de Hongrie (Membre correspondant) - Palkinnot ja kunnianosoitukset
- Chevalier de la Légion d'honneur (1998)
Officier de l'ordre du Mérite autrichien (1994)
Commandeur avec étoile de l'ordre du Mérite hongrois (1996)
Grand-croix de l'ordre du Mérite hongrois (2004)
Citoyen d'honneur de Nagykanizsa, Hongrie
Citoyen d'honneur de Budapest, Hongrie (1996) (näytä kaikki 12)
Université de Pécs, Hongrie (Docteur honoris causa)
Université de Szeged, Hongrie (Docteur honoris causa)
Prix des Ambassadeurs (Pour l'ensemble de son oeuvre, 2000)
Prix de l'Assemblée nationale (Pour l'ensemble de son oeuvre, 1993)
Prix Europe (Pour l'ensemble de son oeuvre, 2002)
Prix Széchenyi (Pour l'ensemble de son oeuvre, 2003) - Lyhyt elämäkerta
- François Fejtö (Prénommé Ferencz) nait le 31 août 1909 dans la petite ville de Nagykanizsa, dans le sud-est de la Hongrie, dans une famille juive convertie au catholicisme. Pendant les vacances à Fiume (aujourd'hui Rijeka), il croise ses cousins, qui sont croates, slovènes, italiens, autrichiens.
La langue parlée est l'allemand, que Ferencz apprend en même temps que le hongrois. La gouvernante, française, lui enseigne cette troisième langue.
Quand arrive à Fiume, en juillet 1914, la nouvelle de l'assassinat de l'archiduc François-Ferdinand, la famille se disperse.
A l'université de Pec, après la 1e guerre, il côtoient encore Allemands, Hongrois, Croates... mais en est exclu avant de passer son doctorat, à cause de ses liens avec le Parti communiste clandestin et jeté en prison par le régime Horthy en 1933, année de l'arrivée d'Hitler au pouvoir en Allemagne.
Avec son ami le poète Attila Jozsef, tous deux membres du Parti social-démocrate dès 1934, il fonde "Szép Szo", une revue politico-littéraire - connue pour ses prises de position antifascistes et antistaliniennes - qui publie Sartre, Maritain, Mounier en 1935.
Condamné à six mois de prison à Budapest, il entre en France le 15 août 1938 où il est traducteur et journaliste puis en 1946, collaborateur de l'Agence France-Presse avant d'exercer comme directeur du service de presse de la Légation de Hongrie dont il démissionne le 1er août 1949 pour divergence d’opinions avec le gouvernement de son pays.
Il obtient le statut de réfugié en 1950. Il est naturalisé Français en 1955.
François Fejtő a consacré l'essentiel de sa carrière à l'étude des régimes est-européens. C’est l’un des meilleurs spécialistes occidentaux de l’évolution du monde communiste. Son Histoire des démocraties populaires, parue en 1952, est traduite dans dix-sept langues et plusieurs fois rééditée. Il a été l’un des premiers à dénoncer les crimes du stalinisme au moment des grands procès de Moscou.
François Fejtő a aussi été un acteur de la vie politique en France et en Hongrie, en tant qu'analyste politique puis comme conseiller de Ferenc Gyurcsány. Il aura collaboré à de nombreux journaux et revues français, italiens, allemands, espagnols et japonais.
François Fejtö décéde le 2 juin 2008 à Paris. Il a reçu le prix de l’Assemblée nationale (1993) et le prix des Ambassadeurs (2000) pour l’ensemble de son œuvre. Chevalier de la Légion d’honneur en France, une journée de deuil national est décrétée en Hongrie pour son enterrement.
Jäseniä
Kirja-arvosteluja
Palkinnot
You May Also Like
Associated Authors
Tilastot
- Teokset
- 40
- Jäseniä
- 267
- Suosituimmuussija
- #86,454
- Arvio (tähdet)
- 3.6
- Kirja-arvosteluja
- 8
- ISBN:t
- 57
- Kielet
- 5
Ilyen értelemben József tragédiája egyrészt önmagából fakad – abból, hogy csak úgy szétfeszíti a tettvágy (ami végső soron korai halálát is okozza), de túl érzéketlen ahhoz, hogy megértse a vele szemben állók ellenvetéseit. Nyomelemekben sem tartalmaz olyan tulajdonságokat, amik a reálpolitikust jellemzik: mindenkivel egyszerre konfrontálódik, ám ehhez még az abszolút monarchia rendszere sem biztosít neki elegendő jogkört. De még ha biztosítana is, a természet akkor sem juttatott neki egy ilyen herkulesi munkához elég erőt. Itt vannak például ezek a kutya magyarok, akik úgy ragaszkodnak a Werbőczy-féle Hármaskönyvhöz, hogy Krisztus urunkhoz se jobban – naná, hiszen ez biztosítja számukra (többek között) az adómentességet azzal az indokkal, hogy cserébe majd fegyvert ragadnak, ha uralkodójuk úgy kívánja. Csakhogy Józsefet nem érdekli már a fegyvert ragadás – a XVIII. század amúgy is a profi hadseregek időszaka, a nemesi felkelés intézménye már anakronizmus – ahogy azt bő egy évtized múlva Napóleon oly fényesen be is bizonyítja Győrnél. (És hát amúgy istenigazából soha nem is működött.) Józsefet leginkább az érdekli, hogy felzárkóztassa soknemzetiségű birodalmát az olyan központosított államok mellé, mint amilyen mondjuk a Frigyes-féle dinamikus Poroszország, vagy Katalin dübörgő Oroszhonja – de drasztikus reformjai visszapattannak az ellenállásról, vagy még inkább nyom nélkül elsüllyednek a patópáli mocsárban***. Talán ha a változás fokozatos lett volna… de ez már aligha derül ki.
József második számú tragédiája pedig merőben külsődleges, és a XVIII. század jellegzetességeiből fakad (amiket Fejtő láthatóan oly nagy kedvvel ábrázol). Ez a század sajátságos átmenetet hordoz magában: az uralkodók még úgy tekintenek népükre, mint személyük függelékére – de maga a nép már kezdi pedzegetni, hogy ez másképp is lehet (aztán Párizsban robban végül a bomba). A század háborúiban skótok harcolnak francia zászló alatt, németek orosz zászló alatt, franciák osztrák zászló alatt, és fel sem merül bennük, hogy bármire kötelezi őket etnikai hovatartozásuk – ám már formálódik szlávok, magyarok, németek és franciák között a nemzeti gondolat (a liberalizmussal karöltve), amit aztán Napóleon hordoz körbe Európában. A korszak új hőse mindazonáltal a képzett polgár-tisztségviselő, aki rendbe szedi az adóügyeket, és biztosítja az erőforrásokat az új, jól felszerelt hivatásos katonák számára – ezek a seregek emelik egyre magasabb polcra Poroszországot is, azt a Poroszországot, ami egyre inkább másodrendű uralkodókká zülleszti a Habsburgokat. Egyszóval: különös dolgok rotyognak a század bográcsában, és bár József érzékeli a változást, mégsem képes irányítani azt. Talán kiváló polgármester lett volna belőle egy tiroli mezővárosban: garantált a közbiztonság és mindig időben ürítették volna a kukákat – ám a százféle etnikumból álló birodalom túl nagy kihívás neki. Pech ez neki, és pech az államnak is, ami ugyan eredményesen konzerválja magát még több mint egy évszázadig, de már kezdenek kirajzolódni a felbomláshoz vezető okok. Szóval ha látjuk is a fényt az alagút végén: az egy vonat.
* "JÓZSEF Na, Mozart… derék munka volt. Határozottan derék. Egy derék munka.
MOZART Igazán tetszett, felség?
JÓZSEF Azt hiszem, igen érdekes volt. Igen, valóban. Egy kissé… hogy is mondjam? (Rosenbergnek) Főintendáns, hogy is mondja az ember?
ROSENBERG (alázattal) Túl sok a hangjegy, felség?
JÓZSEF Ez az, pontosan. Túl sok hangjegy." (Peter Shaffer: Amadeus)
(Ez az adoma Fejtőnél is felbukkan, bár nem ennyire szarkasztikus megfogalmazásban.)
** A fejtői megközelítésben viszont Mária Terézia nem hentereg vastag combú huszárgyerekekkel, úgyhogy ha valaki csak a bulvárvonatkozások miatt venné kézbe ezt a kötetet, eltekinthet a beszerzésétől.
*** Természetesen a józsefi reformok kudarca nem kizárólag a magyarokon csúszik el, csak dramaturgiai okokból hangsúlyozom itt magunkat.… (lisätietoja)