Picture of author.

Adeline Dieudonné

Teoksen Real Life tekijä

7 teosta 227 jäsentä 12 arvostelua

Tietoja tekijästä

Tekijän teokset

Merkitty avainsanalla

Yleistieto

Syntymäaika
1982-10-12
Sukupuoli
female
Kansalaisuus
België
Syntymäpaikka
Brussel, België
Asuinpaikat
Brussel, België

Jäseniä

Kirja-arvosteluja

C’est peu dire qu’après Une vraie vie, j’étais impatient de lire le roman suivant Adeline Dieudonné. Sa compilation de nouvelles romancée dans Kérozène m’avait moins convaincu, mais là, c’est une réussite !

Face à la mort subite de son amant dans un lac face au chalet de montagne dans lequel ils s’étaient retrouvés, une femme va…

Et tout est là, dans ces trois petits points ! Comment réagir, comment laisser l’autre partir, laisser la passion s’éteindre ?

Comment peut-on accepter ce que notre cerveau n’arrive pas à comprendre ?
… (lisätietoja)
 
Merkitty asiattomaksi
noid.ch | Jul 9, 2023 |
Un pavillon en bordure de forêt, un père brutal, une mère effacée, un petit frère traumatisé et une aînée qui cherche à remonter le temps. Un roman terriblement réaliste sur la précarité sociale, la violence familiale et la force intérieure qui mène à la résilience, mais qui invoque tous les éléments du conte (l’ogre, la fée, le chasseur, la forêt, les bêtes sauvages, le prince (pas si) charmant) pour mieux représenter l’enfance, ses dangers et ses rêves. Fort et dérangeant, et pourtant lumineux.… (lisätietoja)
 
Merkitty asiattomaksi
Steph. | 8 muuta kirja-arvostelua | Jun 18, 2023 |
A bántalmazó család olyan, mint egy miniatűr ökoszisztéma, ahogy azt a laikus elképzeli. A piramis csúcsán a legdrabálisabb áll, ő a nagyragadozó, a feleség pedig a hierarchia alsó fokán helyezkedik el, felettese pedig időről időre nevelő verésekkel tudatosítja benne a rendszerben elfoglalt helyet. (Ez a verés egyben a nagyragadozó társadalmi frusztrációjának levezetéséül is szolgál.) A hordavezér persze úgy véli, ez a szituáció valamiféle természeti törvény, aminek újratermelődését elő kell segíteni - ezért fiúgyermekét igyekszik ragadozóvá nevelni, a lánygyermeket pedig az áldozat szerepére felkészíteni.

Csakhogy van itt egy lánygyermek, aki kitörne a rákényszerített szerepből. Aki túl okos, túl jó és túl elszánt ahhoz, hogy beletuszkolják a sémába. Ő küzd - nem csak azért, hogy magát megmentse, hanem másokért is. Az egész szisztémát szüntetné meg. A tanulság világos: az igazi erő nem testi, hanem lelki jelenség. Nem méret, hanem akarat. Nem a bántalmazó birtokolja, hanem aki meg tudja törni a bántalmazás körét.

(Én meg azon gondolkodtam közben, mi teszi az ifjúsági regényt. A gyerekszereplő nyilván nem árt, mert felajánl az olvasónak egy lehetséges azonosulást. De ez nem elégséges kritérium, azt hiszem. Talán az is kell, hogy a szöveg ne késztesse meghasonlásra az olvasót. Nyelvi értelemben ne akarjon szembe menni az olvasó elvárásaival - magyarán: legyen jól olvasható -, és a konfliktusokat is interpretálja úgy, hogy azokra egyértelmű válasz legyen adható. A szereplők legyenek beilleszthetőek - többé-kevésbé résmentesen - a jó-rossz kategóriák valamelyikébe. Ez a könyv ezeknek a kritériumoknak megfelel. Igen, brutális és kegyetlen, olyan mértékben, hogy az 20 éve eleve kizárta volna a kötetet az ifjúsági irodalom köréből. De senki nem mondta, hogy ezeket a kategóriákat örök érvénnyel készítik. A Twist Olivér se ifjúságinak íródott, mégis az lett. Szóval: szerintem ez a regény egy kvázi-ifjúsági regény. Nem igazán diverzifikál, nem nagyon hagyja, hogy az ember önállóan döntsön. A jó meg a rossz világosan elválik, a helyenként önmaguk paródiájába forduló jelzők* is világosan orientálnak. Persze ezzel együtt erős könyv, de hajlok rá, ilyen témaválasztást nehezebb lenne hatástalanul megírni, mint hatásosan**. Nekem mindenesetre túl egyértelmű benne minden - a vége pedig, nos... maradjunk annyiban, hogy bennem csalódást keltett***. Érdemes olvasni, érdemes beszélni róla, de érdemes kritizálni is.)

* Az apa szája például olyan, mint a bűzös borz odúja. A sebzett tenyér pedig némább, mint gazdája. Hm, ezt mondjuk nehéz vizualizálni.
** Ezzel együtt tartom, hogy az igazán kemény témának nincs szüksége sok csicsára és látványos jelzős szerkezetekre: smink nélkül néz ki legjobban.
*** Enyhén spoilerezve: a lezárás nem annyira a vélt üzenettel kompatibilis, sokkal inkább az olvasó bosszúvágyát elégítené ki. Szerintem. Erről azért szívesen elvitatkoznék valakivel, akinek más véleménye van.
… (lisätietoja)
 
Merkitty asiattomaksi
Kuszma | 8 muuta kirja-arvostelua | Jul 2, 2022 |
Das alljährliche Weihnachtsessen verbringen die Erzählerin und ihre beiden Kinder wie immer mit ihrem Cousin Martin, dessen Frau Françoise und deren drei Töchtern, sowie dem befreundeten Paar Philippe und Muriel, die mit ihren drei Söhnen ebenfalls in das Vorstadtreihenhäuschen kommen. Es dauert nicht lange, bis sich die eklatanten Differenzen zeigen und der Kampf um die verbale Vorherrschaft beginnt. Jedoch nicht nur zwischen den Männern, sondern auch die Paare selbst treten in einen subtilen Abrechnungskampf miteinander, der über die großen gesellschaftlichen Themen geführt wird und der bei der Erzählerin auch alte Wunden wieder aufreißt. Ein Weihnachtsfest im Kreis der Liebsten, bei dem man sich fragt: wenn die Liebsten schon so miteinander umgehen, wozu wären die ärgsten Feinde dann fähig?

Die belgische Autorin Adeline Dieudonné ist in Deutschland im vergangenen Jahr mit ihrem Roman „Das wirkliche Leben“ der Durchbruch geglückt, auch ihr Roman „Kérozène“ konnte mich restlos überzeugen. „Bonobo Moussaka“ ist unschwer erkennbar als Theaterstück konzipiert und bereits 2018, noch vor ihrem großen, vielfach ausgezeichneten Debutroman, erschienen. Tatsächlich fällt es auch viel leichter, sich die Handlung auf einer Bühne um eine gedeckte Tafel vorzustellen als den Text in Buchform zu genießen. Nichtsdestotrotz kommt auch beim Lesen die pointierte Zuspitzung der zivilisierten Runde, die hinter verschlossener Tür so manche Maske fallen lässt, gut zu tragen.

Kein großes Thema lassen die Gäste aus. Der unweigerliche Vergleich, wer das schönere Haus hat, mehr im Beruf erreicht hat, wessen Kinder wohlgeratener sind – man kennt die und die gönnerhafte Verachtung, überspielt mit nonchalanter Lässigkeit der vorgeblichen Irrelevanz, für diejenigen, die eben nur Platz 2 oder 3 im internen Ranking belegen. Die Frage nach dem Alphatier ist schnell geklärt, wenn auch noch nicht abschließend abgerechnet.

Das Gespräch dreht sich um den Platz von Frauen in der Gesellschaft, oder eher: am Herd, Umweltschutz, Migration, die politischen Ansichten – die politisch korrekten Antworten auf die großen Fragen kennt jeder, aber im intimen Kreis wird man ja wohl mal sagen können... Aber man erfährt auch einiges über die Familie der Erzählerin, deren Eltern bei einem Unfall ums Leben kamen, was durch das schlechte Verhältnis eher eine Randnotiz wird, die durch eine ganz andere Enthüllung um Längen getoppt wird.

Die Autorin führt etwas vor Augen, was doch jeder kennt: das zwanghafte Zusammentreffen mit Verwandten und vermeintlichen Freunden, zu einem gesellschaftlich diktierten Anlass, zu dem niemand Lust hat und doch jeder den Schein wart und das Spiel mitspielt. Den Ausbruch wagt keiner, nur gelegentliche Risse offenbaren die Wahrheit hinter der Fassade des freundlichen Miteinanders.
… (lisätietoja)
 
Merkitty asiattomaksi
miss.mesmerized | Nov 17, 2021 |

Listat

Palkinnot

You May Also Like

Tilastot

Teokset
7
Jäseniä
227
Suosituimmuussija
#99,086
Arvio (tähdet)
½ 3.7
Kirja-arvosteluja
12
ISBN:t
33
Kielet
11

Taulukot ja kaaviot